Ujjabb mélypont

Sikerült újra felborítanom az alvási ciklusomat újra. Teljesen kiestem a ritmusomból, ami kb. fél éve végre beállt a Sunrider nem olcsó TOP kapszula rendszeres szedése által. Ez a kis megbotlásom azt eredményezte, hogy nem a szokásos szorongás jött elő, hanem a másik ismerős tünet került felszinre, nem kicsi erővel. A feszültség annyira eluralkodott rajtam, hogy megint rombolt, én is, miközben TOMBOLTAM! Analitikus szempontból Kisebb öngyilkosság elkövetése után (facebook fiók felfüggesztése) kb. egy nap kellett mire regenerálódtam, és visszaálltam, miután újra sikerült egy-két (három) óra mélyalvást produkálnom, és megbeszélnem a párommal, hogy a kisbaba - énem újra előkerült és tombolt egyet nagyobb hiszti nélkül. 

Ami ebben érdekes volt számomra, hogy mennyi fájdalom és düh gyülemlik össze az emberi testben. Elképesztő! E két energia leginkább a borderlineokat sújtja ugyan, kezeletlenül szerintem, de a szkizoidokat is erősen megtépázzák ezek az érzések. 

A másik érdekes dolog, hogy 2012-ben pszichoterápiám alatt éltem át megváltozott tudatállapot és a jelen levés tudatállapota és a múltban levés hármasának folytonos váltakozásai alatt egy igen erős érzést - ami mindhárom időbélyegen és lelkisíkon egyidejűleg volt jelen. Ez a düh - energiája. Már a születésemnél jelen volt.

Meditációmban ezzel indítva rúgtam fel s el az egész föld-golyót, csalódásaimra reagálva. Az elvárásaimat pedig nem dolgoztuk meg sem át.... Az ígéret földje volt ez, amiből nem valósult meg semmi. Leszületésemkor később ugyan vonzott a világ, de volt/van itt valami ami ebből a lehetőségek halmazából valami egészen más s szörnyű dolog sült ki.

Ezzel függ össze a több, mint harminc éve fojtogató fájdalmasság.

A fájdalom és a düh. Érdekes,  mert magát a fájdalmat sokáig tagadtam. A lelki fájdalom a tagadás következménye által csak folytódik. Az pedig csak gyűllik. Egyszer csak erővel rombol. Mint minden. 

Erre a fájdalomra önmagam számára együttérzéssel empátiával kellene reagálnom.

Képtelen vagyok erre. Néma gyerekként kívülről követelném, de a külvilág nem hallja nem látja. Ahogy valószínű anyám sem érzékelte, vagy nem tükrözte jól vissza. Pedig van bennem nem kevés empátia, ami nem visszatért hozzám, hanem egész életemben az anyám kapta. Én mint fénylő csillaga az égen azt veszem észre csak h fényemet elnyeli az univerzum, a nagy fekete lyuk, vagyis a sötét tér. 

Nekem nem egy hanem több tükörre lenne szükségem amik pontos felállitással a Nap fényét - a saját fényemet is - önmagamra tudnám vissza tükrözni. Hihi. S nem hogy tükör nagyítós tükör kell, hogy össze is gyűjtse melegét, s ne csak fényét. :) 

Nem tudom hogy kell önmagammal empatikus, együttérző lenni. Erre kellett rájöjjek ebben a pár napban. 

Ahogy életem során óvodától kezdve kimaradtak a gyerekek úgy bennem is tátong egy rettenetes nagy űr. Meg se tudom szólítani. Pedig nekem kell magamhoz ölelni, s már nem felülről mint a felnőttek a gyereket, hanem egyenrangú s együttérző szeretettel. 

Nimród gyakorlat folytatása

Júniusban született egy bejegyzésem konkrétan a Nimród gyakorlat 

( http://gernis.blogspot.com/2021/06/nimrod-gyakorlat.html )

Tegnap rátalaltam Kováts Tibor hipnotizőr meditációira, hívjuk így megszoktam h ennek nevezem ezeket a gyakorlatokat.

Muszáj volt megvennem, nem hagyhattam ki.

Reggel munkábajövet a buszom meg is csináltam a reggeli-t. Na nem a kaját hanem a gyakorlatot.

Ralax után az instrukciói alapján ott álltam a lépcső előtt. Itt nagyon zavaros lett a kép, mert egyszerre ment s vitt a lépcső felfelé a  lefele irányban. Fura volt. S zavaros az érzés is. Majd az ajtót kinyitva egyszerre találtam magam előző meditációim közös helyiségeiben, a fénylő arany rudakkal teli szobában, ami bár sötét komor szoba a falak sem látszanak a sötétben de az aranyok mindent bevilágitanak. Ott várt újra M. az autista fiú Á - val, az aspis sráccal. Együtt mezítelen lélekkel agyamnak érthetetlen párbeszédben, szavak nélkül a szemeink kommunikáltak. Egy hármas egységet alkotva. Miután a kis lélekcsaládommal összeölelkeztünk így hárman elkezdtem őket reikizni megint. Ekkor hirtelen ott termett a barátom, akiről itt már szintén eset szó a blogban. Érdekes ő az egyetlen aki nem fogadja el a reikimet. Igen furán nézett ránk hármunkra, hogy mi mit csinálunk itt, erős  kételkedéssel, amin én mosolyogtam csak elfogadóan, Viszont mégis teljesen hozzánk tartozik. Ő is a mi emberünk. Hihi. Mindharmunknak természetes volt az  ő jelenléte. Kételkedése esetleges előítélete őket sem zavarta. Ami érdekes volt h míg ő ruhában volt a többiek pőrén meztelenül. De szerintem ez a tisztaságra utalt a meztelen szerepek nélküli játszmamentességre s az igazi öszinteségről szól, amikor nem takarunk el semmit s a titoknélkuliségről. 

Figyeltem ezt a hármas és négyes összjátékot s lelki rezdüléseimet közben s a dinimikákat. 

Érdekes volt. Teljesen más rezgések. De felemelő s megnyugtató is volt egyben. 

A rezgésem s a mai naphoz a Hozzáállásom kicsit változott, miután visszatértem a jelen valóságba. 

A Nagy lehetőség

Hetek óta gondolkodom egy facebook bejegyzésen, hogy meg kellene írjam - de mostanra állt össze bennem igazán, így úgy döntöttem blog-bejegyzés lesz.

Bevezetőként annyit, hogy kb. 2012-2013-körül ismerkedtem meg egy hölggyel, akinek van egy aspergeres fia. 2013-ban megkaptam a srác születési adatait ettől az anyától. Ránéztem a képletre, mármint a horoszkópra - és - bár nem fogtam fel mit látok, mert értelmezni nem tanultam meg az asztrológiát és azóta sem tudok horoszkópiából olvasni, csak azt láttam, természetesen a saját képletemmel összevetve, hogy "húúú!" Azóta minden vágyam megismerni a srácot! 2021. évben járunk, szeptember van, és az anya megkeresett, mert a srácnak problémái vannak. Újra fellángoltam, hogy talán megismerhetem a lényét végre, ennek hangot is adtam újra, már már időpontot is megbeszéltünk, hogy találkozunk, de mindig közbejött valami, ami miatt elhalasztódott a tali.

Nos a képletünkből (szinasztriánkból) kiemelkedő jelzés, és asztrológusi figyelmeztetéssel alátámasztott kérés és figyelmeztetés volt látatlanban, hogy mindenképpen meg kell, hogy maradjak a segítő kapcsolatnál és viszonynál, nem szabad fel vegyem a szülői szerepet, mert nem az én dolgom, hanem a szülöje feladata és dolga, nem lehetek anyáskodó, nem "helyettesíthetem" az Anyukáját...hiszen ők valamiért bevállalták együtt ezt a szindrómát és ezen nem kéne változtatni...(az Aszcendensemen a Holdja), másképpen fogalmazva arra figyelmeztettek, hogy figyeljek oda, hogy ne anyáskodjak felette, ugyanis Nekem nem ez a feladatom Vele, és Ő nem a gyermekem, ne úgy tekintsek majd rá...

Ez elindított bennem valamit, ami csak most október elején körvonalazódott bennem.

Kezdem ott, hogy kiskoromban két nagy musical két betétdala rettentő erősen hatott rám. Az egyik a Nyomorultakból a "Vidd haza", a másik a Miss Saigonból az "Én érted adnám életem" című dalok, amiket nem tudtam hova tenni, hogy miért hatnak így rám.

Később kiskamaszként Pótanyámmal és Barátnőmmel az első asztrológia tanárom egyik ismerőséhez kerültem el, aki a horoszkópiámból és az aurámból s a szemeimből együttvéve felsorolta előző életeim történeteit, vagy ötöt, amiből kiemelkedik a legutolsó, ami ebben az életemben a legtöbb problémámat okozza... "Elég csúnyán ért véget. Nem volt szép...", ahogy a hölgy fogalmazott, és igen óckodva kezdte el mesélni, sőt szinte nem is akart belekezdeni... de végül neki fogott és az aurámat figyelve olvasta a horoszkópomból:

"1900. jan. 1-én született , éjfél után pár perccel, Olaszországban, egy mélyen vallásos, katolikus családban, 6. gyerekként. Anya 47, apa 52 éves volt. A család különlegességnek, Isten ajándékának tekintették Őt, ezért, úgy gondolták, vissza kell Őt adni Istennek, (pap kell, hogy legyen). 5 évesen vallásos kollégiumba járt, bal kezes volt, de bal kezének gyűrűs ujját eltörték, hogy jobb kézzel írjon. Szadista emberek közé került. Jeges víz, kenyér, terror. Nem volt szabad panaszkodni. Szöges ostorral kapott fenyítést, zaklatásokon is keresztül ment. Félig - meddig megbolondult. 24 évesen teológiát tanult. Jó tanuló volt, 5 nyelven beszélt, fordított diplomáciai feladatokat látott el a pápa mellett. Szerény ember volt, nem akart egyházi rangot. Katolikus papként Antónió testvérnek nevezték. 50 évesen egy árvaházat irányított, itt ismerkedett meg a nyomorral. Volt egy kisfiú, aki nagyon hasonlított hozzá, hasonló lelki sérüléseket szenvedett, így nagyon sok baj volt vele. Saját pénzén nevelte. A fiú embert ölt, meggyilkolta az élettársát, aki egy idősebb nő volt és terhes, A nő haláláért úgy érezte, Ő a felelős, mert nem adott pénzt a fiúnak, ezért felvágta az ereit, 1974-ben. Ez okozza a mostani gondok alaptételét."

Nos ekkor értettem meg... a musicalek dalainak hatásai értelmet nyertek - Bennem.

(Később - szintén a nyomorultak Fináléja volt a nagy kedvenceim egyike, ahogy Jan Valjean haláltusájának és Istenhez jutásának csodáját játszák a darabban..... Aki még emlékszik rá és figyelt a facén 2013-ban ezt is sokszor osztottam.. még megkattanásaim idején is... nem véletlenül.....)

Oké, tudatosítom én magamban, hogy ez az élet nem az az élet és oké tudatosítom azt is, hogy nem fogadhatok örökbe senkit, de azért a lelkem mélyén meg van a vágy, hogy..... Le se írom, mert nekem ezt nem szabad :D

Nos még 2013 óta nem találkoztam a sráccal, de már egy vagonnyi érzés és gondolat itt keveredik bennem.... :)

Nekem pedig a "gyógyító" szerepet kell felvenni - ami egy csomó dologgal jár - és bár a szerepet M. az autista fiú nagyrészt megmutatta nekem magamban - de Ő rá is vetítettem egy - két dolgot emellett, és nagyon sokáig az volt a belső álmom, hogy később még lehetek neki is az aki, és aki voltam, életem jóval későbbi szakaszában, de erről már már kezdek lemondani..... Most ez az aspis srác leginkább azt a figyelmeztetést adja nekem, hogy nagyon oda kell figyelnem hogyan viselkedek vele, milyen viselkedési mintát mutatok neki, ugyanis a Jupiterem által szellemi és erkölcsi vezető, "guru " leHETek számára, aki által ő tudja majd jobban megismerni saját magát, saját igényeit és az öntudatát (Nap). Hitet és bizalmat adHATok neki, kitágíthatom a határait, hatással leHETek a világnézetére, formálHATom azt.
Legalább is így fogalmazott valaki, aki érti is a szinasztriánkból kihozható lehetőségeket.


Ami megdöbbentett, amikor beszéltem az anyukával telefonon szó szerint a gyógyító szót használta rám. Én még nem bízom magamban eléggé ugyan, de akár valóban azzá válhatok.


És itt jön képbe igazán az Equus című film imádatom a Gyógyító című film szeretetem és persze az Ötödik Sally - amit 11 évesen olvastam és beleszerettem, dr Ash-nak képzelve magam. :)


Talán újra van remény, hogy önmagammá és sorsomat beteljesíthetően azzá válhatok aki és ami vagyok...... Ha az "ember" is úgy akarja.... És Ádám is :)
Most érzem azt nincs veszve semmi, még akkor sem, ha van, vannak, amik ellene szólnak .....
Legyen meg az Ő akarata.....