2022. március 30., szerda

múlt s jelen

Bevezetés I.

Az utóbbi hónapok újra igen nehéz helyzeteket teremtettek, amikkel baromi nehezen küzdők meg. Persze Ilyenkor vagy ezek után szoktam újabb bejegyzést írni.

Nem is tudom hol kezdjem, bentről kifele, vagy kintről befelé? Vagyis a bennem megéltekről, vagy a világ alakulásától? Mikró és makró-környezet leírásával, vagy csak úgy - ami bennem van?

Lassan itt van a választás..... Orosz-Ukrajna háború.... Munkahelyi dolgok.... Családi dolgok.... A bennem át és megélt "zavarok", "háborúk", kételyek és az önbizalom-hiányra és egyéb dolgaimra visszavezethető egyéni-szociális bajok...

Szóval lenne miről írni, és én újra "csak" magamból kiindulva tudok. Legalább is arról, ami foglalkoztat...

Bevezetés II

Itt-ott felmerült egy-két fontos kérdés, mind a baráti mind a munkahelyi problémák kapcsán.

"Én-közlés – Te-üzenet
Milyen a hatékony kommunikáció a párkapcsolatban? Induljunk ki abból, hogy az a célunk, hogy a párunk megértse azt, amit mondani akarunk. Azt szeretnénk, hogy megértsen minket, és nem akarjuk bántani, kigúnyolni, megalázni őt. Ha így van, akkor kritika helyett tárjuk fel érzéseinket, szükségleteinket, vágyainkat.

Vádaskodás helyett önfeltárás
Az önfeltárás rólunk szól. Én-közlésnek, vagy Én-üzenetnek is nevezik, mert egyes szám első személyben fogalmazzuk meg, nem tartalmaz kritikát, támadást, kizárólag érzéseinket, gondolatainkat, kívánságainkat.

Ezzel szemben a Te-közlések vagy Te-üzenetek a másikra vonatkozó negatív értékítéletet közvetítenek. A beszélő szándékától függetlenül agresszíven, vádlón hangzanak, s ezért óhatatlanul ellenállást váltanak ki...."

Ez nem csak a párkapcsolatban, hanem minden kapcsolatban így van... 
Képtelenek vagyunk így kommunikálni. Tele vagyunk elvárásokkal és ítéletekkel, vádakkal.... S persze sérelmekkel, amikről nem tudunk s nem is akarunk beszélni. 

Az egész magyar nép - legyen ez sztereotípia - előítélet - séma - nevezd ahogy akarod, szóval mi magyarok azt hiszem mindig a másikkal foglalkozunk ... mindig másokkal.... ha magunkkal, akkor vagy teljesen leértékeljük magunkat vagy egohuszárként ülünk a lovunkon és sokan ráadásul fordítva is hihi.

Kevés nemest ismerek, aki képes magasztos szépséggel vágtatni, olyat, aki szép lassan halad és még ügyesen is ül a lovon szinte alig....

I.

Agyban de csak elméletben felfogtam h anyám félt... nagyon félt. Ám a kommunikációs technikája a hangsúlya s mindaz amit én belevetitek egy kérdésébe az rémisztő..... Fél mondatokban kommunikál, persze h lefordítom. De rosszul. Nem jönnek át a féltései hanem inkább a megsemmisítés a megkérdőjelezése a bűntudat-keltése s a támadása jön nekem le egyből. Vagy ezt élem meg..... A reakcióm: egy agresszív ordító sakál lesz belőlem aki védi magát tőle ill a s saját megélésemtől......
Lehet projektálom, de csak részben igaz ez, így élem meg - és erről én nem tehetek. Fel mentem-e magam? Nem, az asztrológusaim mentettek fel - magam előtt. Ja, hogy a horoszkópot használjuk felmentésre? Ez is lehet. 

Szóval innen indulok....

II.

Buzsáki Gábor - asztrológus, az asztropatikájában megosztott - ha jól tudom 2016-ban egy cikket. Túlvilági segítők címmel, amiben kifejti, a IV-es, 8-as s 12-es házak bizonyos tapasztalatát a célok s tervek összefüggésbe hozatalával. 
(Itt a link hozzá). 

Rendkívül érdekes összefüggést láttam meg. 

Eddig mindig a terápiám során a családállitásomat papirlapokkal való megosztásaim során arra figyeltem arra tettem a hangsúlyt, hogy arról írjak amikor felemeltem a padlóról az én-jelölő papirlapot. 

Nos 2012-13 óta most először vittem át a fókuszomat az azt követő történésre. 

A terapeuta ezután miután hagyta hogy ott "tartsam" magam a levegőben a családom felett, tényleg eszméletlen érzés volt, ám egy kisidő múlva megfogta a papirlapot feltette azt a kérdést mi volna ha most visszaállitanánk a RENDET? S "viszarakott" a helyemre ahova tettem magam először. 
Lemondóan néztem lefelé ám mondtam oké..... 
S akkor elkezdett a RENDNEK megfelelően sakkozni a papírokkal..... Egy két lapot felcserélt s hagyta hogy megérintsenek az energiák. Persze közben beszélt is hozzám. S raléptetett az én jelölő lapra... 

Döbbenetes volt, amikor az apai részt "megmutatta", valamit energetikailag is csinálhatott, mert a kezével is megérintett, elöl a szívemnél lezárta bezáratta hogy elfollyon mindaz amit a férfi őseimtől a hátamba kapok a múltból. Na ez az energia, ami a hátamba csapódott döbbenetes volt. Életemben először éltem át azt a fajta támogatást ami akkor s ott valami mérhetetlen erővel vagtázott belém. Nagyon kemény élmény volt. Mert mindeközben imagináltatta is ami duplán felerősítette az érzést, élményt. 
Szóval a láthatatan segítők ott voltak...
Láttam éreztem ahogy a hátamba ömlik az energia s közben elképzeltem, ahogy a férfi ősök ereje költözik belém... Láttam s néztem az alkoholista erőszakos nagyapám erejét, amit talán most először nem agresszióban, hanem erőben fejezett ki, valódi segítő szándékkal, amit "nekem" szánt.... Láttam "Kovács"-okat, akik még onnan kapták vezetéknevűket, amik a foglalkozásuk volt. Mind a hátam mögött, erőt adva nekem. 

Na ez az élmény legalább olyan erős volt mint a papirlap felemelése. 

Aztán még egy gyors helycserét csinált a lapokkal a végén amit sajnos ő is későn vett észre. Az öcsém helyét felcserélte a bátyám helyével. Ezt sajnos csak akkor amikor már leléptem az én jelölő papirlapról. Energetikailag nem fogtam fel a jelentősségét. De ez már egy másik történet.

Szóval tenyerét a mellkasomra helyezte előttem a terapeuta előttem szemből. 
Írtam ez azt jelentette számomra, hogy zárjam le azt, ne adjam ki magamból soha s ne adjam át soha senkinek ezt az élményt. Valószínűleg nem ezzel a szándékkal tette, hanem, h figyeljek inkább oda, a saját szivemre, vagy nem tudom, nem tudom miért érintette meg ott, s miért állt velem szembe abban a helyzetben. 
Még rá is néztem egy pillanatra. Szavak nélkül tudta nagy dolgok történnek. Érezte ő is, munka folyik s erős. Ő is munkában volt. Viszont Nem emlékszem ezt így megbeszéltük-e? Hogy elmeséltem-e neki, vagy akár utólag felmerült-e ez?
Ám a szemeim tuti olyanok lehettek mint akinek adneralin s dopamin szintje az egekben. Izzadhattam is az energiáktól. 

S hogy jött ez most fel?
Mérhetetlen erő van mögöttem, olyan, amiről addig fogalmam sem volt, s a mostani élethelyzetben valószínűleg hiányát véltem csak érezni. S érdekes, hogy utána nyolc - kilenc évvel csak most elemezgettem ezt. 

Itt az idő a láthatatan segítőimet kérni, hogy támogassanak..... Vagyis inkább hogy adjanak erőt onnan hátulról, hogy tovább folytatódhasson az "élet".... 
A használatba vétel az más ugyan. 
Az egy külön poszt illetve bejegyzés talán. 

Addig is folytatom a terápia című sorozat második évadját. Hihi. Az is kavarodik ám bennem....