Mi jár a fejemben? Valószínűleg a napokban álmodott álmom hozta fel. Az álom lényegtelen, nagyon össze-vissza volt, négy dolgot álmodtam négy helyszínen egyszerre, mind feldolgozást igénylő múltból. Közte volt Marci is, az autista barátom, a szálló s még két dolog, de én valamiért M.-et ragadtam ki...Valószínűleg azért, mert ő áll hozzám a legközelebb....
Felfoghatatlan számomra, hogy mit okozhattam benne lelkileg azzal, hogy egyik pillanatról másikra ott hagytam. Évekig mentem hozzá, majd kész másnap már semmi. Feltételezéseim sincsenek mit okozhatott ez benne. Még azt is meg merem kockáztatni, h én is úgy hiányoztam neki mint ő nekem, nem tudom igaz-e, mintahogy azt is tudom feltételezni, hogy esetlegesen nem is akarta volna h menjek, bár nem hiszem. Egy biztos csorbát szenvedhetett a bizalom, ami első perctől megvolt s aztán nagyon elmélyült.... Fekélyes sebet ejteni egy másik ember lelkében nem szabad. A Léleknek s a szívnek húrja van, ami sajnos elszakad, még akkor is ha nem feszítjük direkt, s nem is játszunk velük.
Ha belegondolok én mit éltem át a barátom "elvesztésekor", simán lehet ő is hasonlókat élt át. Persze, tudom akkor a lehető legjobb döntésemet hoztam, kórház előtti napokban, de ezt el kellett volna Neki mondjam... S akkor....
Később jó pár év után találkoztunk az utcán. A járása megváltozott, amikor meglátott, kihúzta magát - majd megfogta az ujjam.... Pár mondat erejéig szorosan fogta - el nem engedte az ujjam, mellém állt... majd miután elbucsuztunk szembe fordoltunk, még jobban kiegyenesedett, szemeink érthetetlen párbeszédbe fogtak, s játszmát nem tűrően, felnőtt érett ember módjára utat engedett nekem s köszönt el tőlem: "Szia Geji"! Ebből tudtam, helyre tette - talán.. Remélem....
