2020. október 27., kedd

Empatikus barátság 1

Tudom magamról, hogy rendkívül érzékeny lény vagyok. Sok minden lejön egy másik ember - mozgásának? - és jelenlétének figyelésekor.. De amikor belenézek a másik szemébe és el kezd fájni a "szívem" erősen - szó szerint, az nagyon megrázó élmény. Sokat olvastam régebben a tükörneuron-rendszer elméletéről, az empátiáról, de ilyen élmények után újra elő kell venni a témát. .... 
Nem tudom igazán azt, hogy ilyenkor mennyire borulnak fel a határok, hogy a saját fájdalmam mennyire van benne, vagy csak az övét érzem-e ennyire, netán mindkettőnké erősödik fel bennem, de azt tudom, ha már ennyire érzem, az nem véletlen és talán annak is a jele, hogy ha mindketten tudatosak vagyunk akkor gyógyítani is képesek vagyunk  e  fájdalmat. Ahogy meg is egyeztünk "egymásét". 

2012 óta figyelembe került a Ho'oponopono Hawaii módszer megléte és épp napokban vettem meg a könyvet. Még nem olvastam, kezembe se vettem, de azt hiszem itt az ideje. Mindezzel úgy gondolom összefügg. 

A tükörneuronok azt hiszem túlságosan is életre keltek. hihi.

Gondolkodtam azon, hogy a humanista ember egyik fő vágya és feladata a szenvedés és a fájdalom csökkentése, illetve megszüntetésére való törekvése, de ez az élmény mindkét fogalmat átformálja az agyamban, új jelentéstartalmat kaptak.

Autizmusom ellentétéből fakadó normálistól pozitív irányú eltérésem pedig azt mutatja nekem, ahogy egóm gyarapodik, sokasodik, szaporodik, erősödik, fokozódik, nő, bővül és hízik, hogy végre nem a fogyatékosságom mutatkozik meg. Viszont ebből maradéktalan és tökéletes egészséget, életenergiát, életerőt, energiát, fittséget, jólétet, tetterőt, vitalitást lehetne nyerni, és/vagy nyeretni a gyógyítással. 
Mintha épp ez lenne a cél és a feladat. Karmikusan is. 

Hogy hogyan transzformáljam örömmé, nyitottsággá és életkedvvé ezt a fájdalmat azt még nem tudom, de talán épp a Ho'oponopono módszerének segítségével lehetne.

Ami nagyon érdekes számomra épp ez az ember az, akit úgy tudtam magamhoz ölelni illetve hozzábújva megnyílni előtte az ölelésben amit még nem tapasztaltam senkivel. És Ő fogadta. Sőt nagyrészt viszonozta is. Nem tudom milyen "energia-csere" történt ekkor, de azt hiszem egy életre meghatározó volt számomra ez az élmény is, épp úgy, mint egy-két "visszanézés" is egymásra egy-két empatikus helyzetben.

Mély és megrendítő barátság ez a javából, amit nem kéne az eddigi tapasztalatok alapján elcseszni. Tudatosan, konstruktív megoldásokkal teli dolgokkal kell építeni, mert óriási potenciál van benne.   




Mi jár a fejemben?

Ahányszor eszembe jut, hogy ide kellene írjak, mindig megnézem az előző bejegyzésem, mert annyi víz folyik le a Dunán, hogy nem emlékeszem, csak arra, hogy legtöbbször egy-egy álom után írok.

Mostanában valahogy viszonylagos egyensúly van - álmodok érdekeseket és hülyeségeket is, de miután ki kelek az ágyból (matracból) és megteszem az első lépéseket a hangulatuk és a képek szertefoszlanak a feledés homályába. Hál Istennek. hihi.

Hogy mi van velem mostanában? Sok minden történt. Jött hozzánk egy új kolléga július végén, akivel kialakult egy jó barátságnak mondható kapcsolat. Meghatározó lett a hétköznapokban. 

A párommal változatlanul jól megvagyunk, de valahogy kevésnek bizonyul az együttlét. Olyannak érzem vele, mintha egy ötven éves jó házasságban élnénk, együtt és még is külön.... Viszont érzelmileg nagyon nagy biztonságot adunk egymásnak. Öt és fél éve. 

Ami most kicsit aggaszt az leginkább a november - december. Rengeteg munkával és energiával fog telni.
Van sok mínusz órám a márciustól kezdődött vírus helyzet miatt. Ami számomra azért egész jól telt, sokat voltam otthon. Viszont most le kell nullázzam magam, ami azt jelenti minden másnap dolgozni fogok, igaz én vállaltam, de tudom nagyon fárasztó lesz.

Érzelmileg augusztusban voltam a toppon. Most kicsit leamortizálódtam. Tudom is honnan determinálódik. Erről inkább nem írnék, pedig lehet pont erről kéne. Sőt... több. mint valószínű....
Történt egy helyzet - ami teljesen lerombolt és egyben megváltoztatott. Azóta nem jövök helyre.
Igyekeztem cognitive megvizsgálni, ahogy a terapeutámtól tanultam, de valójában csak az Ő válaszait és kérdéseit hallottam magamban, és ahogy nála sem vele sem, magamban sem jutottam sehova. 
Viszont a viselkedésemen is érzem, látom, hogy ahogy az érzelmeim megváltoztak én is. 
Megint távolságtartóbb lettem. Pusztán önvédelemből. 
Látom magam augusztusban és látom magam most. Na igen nyár és ősz. Kíváncsi leszek a télre,
Nem hiszem, hogy meleg szeretetteli kandallós karácsonyunk lesz. - 
De legalább a szilveszter talán egy kicsit lazább lesz. 
Két kemény hónap még. 

S hogy mi jár a fejemben?
Van egy Tarot lap. A VI-os - a Szeretők lapja.
Gerb B. Ziegler könyvében ahogy olvasható e lap értelmezésénél leírja az árnyoldalát a lapnak. Nem idézem ide az egészet - de csodásan leírja azt, ahogy érzem magam mostanában: 
.... A gyerekkori sérülések miatt "melyek beégtek a lelkünkbe és mindent elkövetünk, hogy az elhagyatottság, visszautasítottság, megalázottság, elhanyagoltság érzését soha többé ne kelljen megtapasztalnunk. A fájdalmak megismétlődésétől való félelem ketrecbe zárja - vágyódásunkat Egyre jobban elfojtjuk, elnyomjuk, figyelmen kívül hagyjuk, letagadjuk .. az impulzusokat. ... függetlenséggel álcázott távolságtartásba menekülünk. - lemondva a szerelemről és az igazi életről. 
Ál-biztonságba menekülünk, elkerülve így azokat a valódi, mély és beteljesítő találkozásokat, melyek ragyogást, intenzitást és értelmet adnak életünknek - régi séróüléseink és védekezési taktikáink rabszolgái maradunk, ezért pedig elevenségünk, életörömünk és szerelemeink nagy részének elvesztésével fizetünk." Te jó ég, mennyire így van!!!! 

Találtam egy dalt a "jutyobon" István Sky-tól - a Gyere gyere gyógyulj címűt a napokban.., 
https://youtu.be/EFYbGAuEcK0   Annyira szép. Annyira jó. Gyönyörű...
Annyira a belső szerepszemélyiségem dala. Hiszen tudom, hogy gyógyító vagyok. Már kezdem hinni is -- és igen vágyom erre.... 
Igen ezt jelenti A Szeretők lapja számomra...  - örömmel belevetni magam az életbe.... 
"...mindannyian szeretnénk kiteljesedni és a bennünk lévő lehetőségeknek szabad utat engedni, mindannyian szeretnénk megtanulni szeretni!" Írja Ziegler.
Évtizedek óta vágyok gyógyítani és gyógyulni.... kiteljesedni és igazán szerelmesnek lenni..... 

"Stephanie Ortigue, az amerikai Syracuse Egyetem professzorának tanulmánya úttörő volt 2010-ben, amikor egy teljesen új módszerrel kereste a választ arra a kérdésre, hogy „Mi a szerelem?”. Ez volt az első kutatás, amely többek között kimutatta, hogy a szerelemnek közvetlen hatása van az agyunkra. A tanulmány többek között rávilágított arra, hogy a szerelem az agy intellektuális részét befolyásolja és azonos eufórikus érzéseket kelt, mint például kokain fogyasztás. A tanulmány arra is rámutatott, hogy ahhoz, hogy beleszeressünk valakibe, akár a másodperc ötöde is elegendő idő. A szerelem valójában egy, az agyban lejátszódó kémiai reakció, hiszen megélése során egyszerre 12 különböző anyag (például dopamin, adrenalin és oxitocin) szabadul fel az agyunkban, amelyek eufórikus állapotot eredményeznek, és ezért nagy hatással vannak az egyéb kognitív tulajdonságainkra is, mint például az önmagunkról alkotott képünkre. A szerelem agyi funkciókra való nagy hatása segíteni tudja a kutatók és pszichológusok munkáját olyan téren is, hogy megértsék, pontosan milyen folyamatok játszódnak le bennünk, amikor összetörték a szívünket, milyen hatása van az érzelmi stressznek, depressziónak és szerelmi bánatnak, amit ilyenkor átélünk. 
Az agyunk vagy a szívünk lesz szerelmes? Hogy mi a szerelem és hogyan vélekednek róla azok, akik a karrierjüket arra szentelték, hogy kutassák? Zick Tubin, szociálpszichológus az igaz szerelmet a következő három pont szerint határozta meg: vonzalom, törődés, bizalom. Mindemellett valószínűleg arra a kérdésre, hogy mi is a szerelem, annyi definíció közül választhatunk, ahány ember a Földön él. Egy kérdés azonban nagyon foglalkoztatja a tudósokat, mégpedig, hogy vajon a szerelem biológiai eredetű vagy kulturális. Megállapításaik szerint a szerelem biológiai vágyak és kulturális folyamatok kombinációja, hiszen általános és nemzetiségeken átívelő. Mindezek ellenére, természetesen a szerelem kimutatása a világon mindenhol más és más, attól függően, hogy milyen faktorok játszanak benne szerepet, például a szokások, a nevelés vagy az életmód is változtathat rajta. Egy azonban mindenhol azonos, mégpedig az érzés, ami két embert összeköt." (By Elittárs szerkesztősége)

Nos Azt hiszem kötődni vágyom igazán....
Ha lenne lehetőségem vennék kokaint :D 
Végre normális ember lehetnék. :)
De függő lennék... tudom...