2020. november 3., kedd

"Távolság, mint üveggolyó"

Egyik barátom felidézte József Attilát egy mondatban: "A Távolságot, mint üveggolyót megkaptam". Írta és ez elgondolkodtatott....


Donna Williams egyik könyvében leírja - jó tudni! - hogy a távolságtartó viselkedés nem jelent érdektelenséget - ez a mondat nagy reményeket adott nekem anno. Ebbe nem mennék most bele. De érdemes mindannyiunk figyelmébe beleiktatni ezt.
Számomra nagyon fontosak karmikusan a kapcsolataim és bennük az érzéseim.
Karmikusan én is kaptam egy-két üveggolyót....
Főleg párkapcsolatban nehéz e kérdés, de minden emberi kapcsolatban is. 
Ne feledjük Ziegler írásást: Az "igazi" mindig az a társ, akivel a leginkább fejlődhetünk egy olyan kapcsolatban amely a védettség és szabadság, közelség és távolság, az odaadás és öntudatosság iránti igényeinket leginkább kielégíti. 
Eszembe jut Feldmár Andris bácsi közelség - távolság, az intimitás határai című remek előadása.....
Mindezek jegyében most nem szeretnék filozofálni és szüttyögni a távolságról, de ha én ezt egy ilyen gyönyörű hasonlattal élve pici üveggolyóként kapom bizony ma már elkezdek gondolkodni rajta - hogy mit kezdek vele. Ha fontos számomra az illető, lehet elteszem - esetleg beteszem a pénztárcámba, táskámba, vagy a zsebembe, még lehet markolgatom is, vagy csak nézegetem. de egy biztos: egyszer visszaadom neki. 
Az üveggolyót egyébként elszoktam veszteni - sok volt gyerekkoromban. 
Ezzel az üveggolyóval sem lenne másképp. Közelítenék.... Vagy Ő....
Ha viszont olyan személytől kapnám, akit másképp szeretek, lehet, hogy meggyűlölném Őt. Azt hiszem dühös lennék rá nagyon. S lehet, hogy akkora erővel rúgnék bele az üveggolyóba, mintha az egy földgömb-labda lenne...... Terápián biztonságos légkörben - megváltozott tudatállapotban tettem már ilyet....  "óriás leszel, csak hunyd le kis szemed" Nos persze mihez képest? Én ott akkor is az voltam... :) Hű micsoda nyilas aszcendensű mondat ez hihi. Viszont milyen érdekes - épp a távolság tesz kicsivé.....Kemény István így valahol ír:
Azt ígérte egyszer egy Attila nevű nagyobb fiú egy Balázs  nevű kisfiúnak, hogy megkapja a távolságot, mint üveggolyót, ha most lehunyja a szemét, és elalszik.És hogy az ígéret elhihetőbb legyen, az anyukája hangján szólt Balázshoz. És hogy a cselt még jobban álcázza, versben. Ezt a verset mindannyian ismerjük: gyerekkorunkban számtalanszor megígérték nekünk is (anyukák, óvó nénik,
nagymamák és apukák is), hogy megkapjuk a távolságot, mint üveggolyót. Ezenkívül még sok mást is ígérget a vers Balázsnak, hogy óriás lesz, tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász, hogy legyen kedve elaludni, és szépeket álmodjon. De ezek csak a felnőttek megszokott trükkjei, egy tapasztalt kisgyerek csak mosolyog az ilyesmin, persze, mindig csak ezt mondjátok… na jó, most az egyszer elalszom. Ám a versben csak egy konkrét, valódi ígéret van: a távolság az üveggolyóban.
De mi szüksége van egy ilyen kisgyereknek pont a távolságra? Szabad ilyesmit egyáltalán említeni neki, mielőtt magától is eszébe jut? Nem lehet, hogy egyenesen felelőtlenség? Nem addig boldog, amíg nem gondolkozik ilyeneken? Mert persze izgalmas, vonzó és csodálatos dolog a távolság. De ijesztő, szörnyű, embertelen és közönyös is! A távolság veszélyes. A távolság vágyat olt a lélekbe, de olyan vágyat, amit nem lehet kielégíteni. A végtelenségnek a vágyát, az űrnek a vágyát. Ördögi praktika, csábítás. Megüli a lelket, és nem ereszti. A távolság bele lehet bolondulni. A fiú, aki a verset írta Balázsnak, ezt jól tudta. Talán mindenkinél jobban. Nem sokkal később bele is őrült a távolságba. Túl nagy távolságra került mindentől és mindenkitől, és végül nem bírta ki. Öngyilkossága előtt ilyen sorokat írt:
"Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön szárítottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
És ezt is:
"Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek".
Azt hiszem, azt akarta József Attila, hogy a kis Balázs soha ne jusson el a lelki pokolba. Ezért ígérte meg neki az üveggolyót. Talizmánnak a távolság ellen. Megígérte, de nem adta oda. Hiszen neki se volt....Talizmán, hogy... ne nőjön a lelkünkben a távolság a lehetőségek és a vágyak között.
Távolság és vágy együtt: maga az Elérhetetlen. Vannak talizmánok, amik ezt akarják elűzni. Hogy ne ismerjük az elérhetetlenség fájdalmát, ami minden lelki fájdalmak legerősebbike. ...

Láng Róbert pedig egyik magyarázata szerint az apa ekkor erőlteti rá saját vágyait, álmait a fiára...
Erről egyre többet hallani. S újra meg kell említenem itt Novák Péter dalát (Apa véd)
Talán mindaz amiről énekel benne épp a távolsággal védhető, mindazok a lelki - zavarok, ami elől sokunkat nem védett meg sem apánk, sem anyánk, és őket sem... Nekünk kell megvédeni magunkat, és megtanulni a távolságot, amit én a terápián szépen tanulgattam.....   


Barátság 2

Az "empatikus barátság" című múltkori bejegyzésem folytatásaként...

Jegyezném meg  Nem szeretem azt, amikor kiadom a másikat ennyire, de nem bírom ki, hogy ne osszam meg Shilling Péter nekem írt elemzésének egy kicsiny részleteit a nevünk alapján.

Természetesen név nélkül....


Hogyan hatnak rád - az Ő - energiái, akinek határozott az egyénisége?

- Az Ő neve által- egyénisége a külvilág felé kiegyensúlyozott kiváló társad lehet a mindennapi céltudatos tevékenységed során, hiszen nemcsak, hogy számíthatsz rá, hanem ö is óriási erőt meríthet a jelenlétedből anélkül, hogy elszívná az erődet. Azért fontos számodra a vele való kapcsolat, mert ö nagyon hasonlít hozzád, de az egyénisége energiája nem olyan intenzív, mint a tiéd. A jelenléte számodra kiegyensúlyozó, stabilitást és biztonságot jelentő, amire nagy szüksége van a rendkívül intenzív egyéniségednek. 


Hogyan hatnak rád -az Ő- energiái, aki bizonytalan és kétkedő?

- Az Ő neve által - kapcsolatteremtő és érzelemkifejező képessége rendkívül bizonytalan a te folyamatos megerősítésedre van szüksége ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön. A jelenléted nélkül bizonytalan abban hogyan fejezze ki mások felé az érzéseit és hogyan teremtsen kapcsolatot vele. Fél attól, hogy a másik miként reagál majd az érzéseire, ezért időnként nagyon esetlenül fejezi ki magát. Óvatosnak kell lenned vele, mert bizonyos helyzetekben akár téged is elbizonytalaníthat az ő egyensúlytalansága annak ellenére, hogy te magabiztos vagy ezen a területen. Mellette úgy érezheted, mintha az érzelmi magabiztosságod egy részét neki kölcsönöznéd és neked kevesebb lenne belőle. 


Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki teremtő kreativitással rendelkezik?

- Ő neve által - hozzád hasonlóan szintén rendkívüli teremtő erőkkel rendelkezik kiváló alkotó társad lehet a mindennapoknak. Azok az elképzelések, amit megosztotok egymással inspirálóak lehetnek az életetek minden területén. Ö az, aki maximálisan látja és érti mindazt, amit tervezel és amit teszel. Tőle soha nem fogsz becsmérlő szavakat kapni, mert pontosan tudja micsoda erőt kell megmozgatnod annak érdekében, hogy az elképzeléseidet megvalósíthasd. A társasága számodra olyan, mintha földönkívüliek lennétek, akik ugyanarról a bolygóról érkeztek, így egymást könnyen megértitek, de a világtól ritkán kapjátok meg ugyanezt. 


Hogyan hatnak rád auűz Ő energiái, aki a mindennapokban bizonytalan?

- Ő neve által - a gyakorlatias kérdésekben bizonytalan és következetlen óriási szüksége van a te kiegyensúlyozó és biztonságot jelentő erődre. Mivel ö pontosan az ellentétei mindannak, amit az élet gyakorlatias kérdéseiben képviselsz, ezért rendkívül sokat tanulhat tőled. Benne nincs meg az a fegyelem és kitartás, amire szüksége lenne a sikerhez, de a jelenlétedben mégis sokkal magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válik ezen a területen. Lehet, hogy időnként az őrületbe kerget téged a szétszórtságával, de melletted képes magára találni és sokkal stabilabbnak maradni a hétköznapokban. Azonban óvatosnak kell lenned vele, mert amikor erőt kölcsönzöl neki ezen a területen, akkor könnyen lehet, hogy te magad is bizonytalanná válsz mellette. 


Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki túlságosan előítéletes?

- Ő neve által - a tapasztalatait csupán elméletben szerzi meg, de fél a valós életben is kipróbálni magát melletted képessé válhat arra, hogy felismerje a különbséget a saját előítéletei és a valós tapasztalatai között. Mivel ő fél az élet valós tapasztalataiban elmélyülve saját képet kialakítani a világról, ezért folyton mások tapasztalataira hagyatkozik, de melletted megtanulhatja elengedni az ezzel kapcsolatos feszültségeit és a saját valódi megéléseit megszerezni az élete legkülönbözőbb területein. Óvatosnak kell lenned vele, mert a benne lévő túlfeszült energia ezen a területen téged is átbillenthet arra az oldalra, ahol inkább az ítéletek, semmint a valódi tapasztalatok uralkodnak. Nem szabad megengedned neki, hogy ő dominálja a kapcsolatotokat. 


Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki nehezen mutatja ki a szeretetét?

-  Neki neve által -  hatalmas gondot okoz, hogy megossza a benne lévő szeretetet hatalmas erőt és magabiztosságot meríthet belőled ezen a területen. Mivel ő rendkívül bizonytalan az emberekkel kapcsolatos gondoskodó ösztöneiben, ezért a te társaságodban ő is megélheti, hogy milyen adni és kapni. Óvatosnak kell azonban lenned vele, mert amikor erőt kölcsönzöl neki, akkor te magad is úgy érezheted, hogy elbizonytalanodsz, kifogysz az erőből vagy éppen ellenkezőleg nem tudsz elfogadni. Meg kell tanulnia a segítségeddel, de önállóan felfedezni a saját gondoskodó erőforrásait. 


Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki sokszor kéretlenül akar segíteni?

- Ő (név) hajlamos kéretlenül is tanácsokat osztogatni másoknak és ráerőltetni a segítséget másokra rengeteget tanulhat tőled, hiszen te rendkívül magas szinten uralod ezt az energiát, ami számára rendkívüli módon túlterhelt. Te példakép és mester lehetsz számára, ha hajlandó alázatosan tanulni tőled és nem akarja mindenáron rád erőltetni a saját véleményét és elképzeléseit. Ügyelned kell rá, hogy ne engedd, hogy uralni próbálja a kapcsolatotokat ezen a területen, mert a túlfeszített energiáinak köszönhetően téged is szélsőséges irányba billenthet el, ami konfliktust és csatározást szülhet közöttetek! 


Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki tudatosan tűz maga elé célokat?

- Ő - neve által - rendkívüli belső tűzzel és óriási lelkesedéssel rendelkezik óriási erőt adhat neked a céljaid eléréséhez anélkül, hogy képes lennél lemeríteni vagy elbizonytalanítani őt. Mellette te magad is hatalmas erőt kezdesz érezni magadban és sokkal tisztábban láthatod, hogy képes vagy elérni mindazt, amit terveztél. Példaképed és igazi tanító mestered ő a célok megvalósításának tekintetében, akit érdemes figyelned és követned, mert megtaníthat rá hogyan aknázhatod ki a saját belső erőforrásaidat és építheted fel a céljaid eléréséhez szükséges bátorságot magadban. 


Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki óriási erővel szolgál másokat?

- Ő -  rendkívül magas értékek mentén szolgál a világban óriási erőt adhat neked. Ö igazi példakép lehet az életedben, aki hozzád hasonló alázattal fordul a világ felé, de még intenzívebb energiákat hoz működésbe, amivel emberek tömegeinek képes óriási segítséget nyújtani. Amikor a társaságában vagy érzed, hogy szinte izzik körülötte a levegő és ebből az erőből neked is jut bőven. Amikor mellette vagy te is sokkal intenzívebbnek érzed magadban a szolgálatkészséget és sokkal magasabb szinten tudod képviselni az önzetlen érdekeidet.

2020. október 27., kedd

Empatikus barátság 1

Tudom magamról, hogy rendkívül érzékeny lény vagyok. Sok minden lejön egy másik ember - mozgásának? - és jelenlétének figyelésekor.. De amikor belenézek a másik szemébe és el kezd fájni a "szívem" erősen - szó szerint, az nagyon megrázó élmény. Sokat olvastam régebben a tükörneuron-rendszer elméletéről, az empátiáról, de ilyen élmények után újra elő kell venni a témát. .... 
Nem tudom igazán azt, hogy ilyenkor mennyire borulnak fel a határok, hogy a saját fájdalmam mennyire van benne, vagy csak az övét érzem-e ennyire, netán mindkettőnké erősödik fel bennem, de azt tudom, ha már ennyire érzem, az nem véletlen és talán annak is a jele, hogy ha mindketten tudatosak vagyunk akkor gyógyítani is képesek vagyunk  e  fájdalmat. Ahogy meg is egyeztünk "egymásét". 

2012 óta figyelembe került a Ho'oponopono Hawaii módszer megléte és épp napokban vettem meg a könyvet. Még nem olvastam, kezembe se vettem, de azt hiszem itt az ideje. Mindezzel úgy gondolom összefügg. 

A tükörneuronok azt hiszem túlságosan is életre keltek. hihi.

Gondolkodtam azon, hogy a humanista ember egyik fő vágya és feladata a szenvedés és a fájdalom csökkentése, illetve megszüntetésére való törekvése, de ez az élmény mindkét fogalmat átformálja az agyamban, új jelentéstartalmat kaptak.

Autizmusom ellentétéből fakadó normálistól pozitív irányú eltérésem pedig azt mutatja nekem, ahogy egóm gyarapodik, sokasodik, szaporodik, erősödik, fokozódik, nő, bővül és hízik, hogy végre nem a fogyatékosságom mutatkozik meg. Viszont ebből maradéktalan és tökéletes egészséget, életenergiát, életerőt, energiát, fittséget, jólétet, tetterőt, vitalitást lehetne nyerni, és/vagy nyeretni a gyógyítással. 
Mintha épp ez lenne a cél és a feladat. Karmikusan is. 

Hogy hogyan transzformáljam örömmé, nyitottsággá és életkedvvé ezt a fájdalmat azt még nem tudom, de talán épp a Ho'oponopono módszerének segítségével lehetne.

Ami nagyon érdekes számomra épp ez az ember az, akit úgy tudtam magamhoz ölelni illetve hozzábújva megnyílni előtte az ölelésben amit még nem tapasztaltam senkivel. És Ő fogadta. Sőt nagyrészt viszonozta is. Nem tudom milyen "energia-csere" történt ekkor, de azt hiszem egy életre meghatározó volt számomra ez az élmény is, épp úgy, mint egy-két "visszanézés" is egymásra egy-két empatikus helyzetben.

Mély és megrendítő barátság ez a javából, amit nem kéne az eddigi tapasztalatok alapján elcseszni. Tudatosan, konstruktív megoldásokkal teli dolgokkal kell építeni, mert óriási potenciál van benne.   




Mi jár a fejemben?

Ahányszor eszembe jut, hogy ide kellene írjak, mindig megnézem az előző bejegyzésem, mert annyi víz folyik le a Dunán, hogy nem emlékeszem, csak arra, hogy legtöbbször egy-egy álom után írok.

Mostanában valahogy viszonylagos egyensúly van - álmodok érdekeseket és hülyeségeket is, de miután ki kelek az ágyból (matracból) és megteszem az első lépéseket a hangulatuk és a képek szertefoszlanak a feledés homályába. Hál Istennek. hihi.

Hogy mi van velem mostanában? Sok minden történt. Jött hozzánk egy új kolléga július végén, akivel kialakult egy jó barátságnak mondható kapcsolat. Meghatározó lett a hétköznapokban. 

A párommal változatlanul jól megvagyunk, de valahogy kevésnek bizonyul az együttlét. Olyannak érzem vele, mintha egy ötven éves jó házasságban élnénk, együtt és még is külön.... Viszont érzelmileg nagyon nagy biztonságot adunk egymásnak. Öt és fél éve. 

Ami most kicsit aggaszt az leginkább a november - december. Rengeteg munkával és energiával fog telni.
Van sok mínusz órám a márciustól kezdődött vírus helyzet miatt. Ami számomra azért egész jól telt, sokat voltam otthon. Viszont most le kell nullázzam magam, ami azt jelenti minden másnap dolgozni fogok, igaz én vállaltam, de tudom nagyon fárasztó lesz.

Érzelmileg augusztusban voltam a toppon. Most kicsit leamortizálódtam. Tudom is honnan determinálódik. Erről inkább nem írnék, pedig lehet pont erről kéne. Sőt... több. mint valószínű....
Történt egy helyzet - ami teljesen lerombolt és egyben megváltoztatott. Azóta nem jövök helyre.
Igyekeztem cognitive megvizsgálni, ahogy a terapeutámtól tanultam, de valójában csak az Ő válaszait és kérdéseit hallottam magamban, és ahogy nála sem vele sem, magamban sem jutottam sehova. 
Viszont a viselkedésemen is érzem, látom, hogy ahogy az érzelmeim megváltoztak én is. 
Megint távolságtartóbb lettem. Pusztán önvédelemből. 
Látom magam augusztusban és látom magam most. Na igen nyár és ősz. Kíváncsi leszek a télre,
Nem hiszem, hogy meleg szeretetteli kandallós karácsonyunk lesz. - 
De legalább a szilveszter talán egy kicsit lazább lesz. 
Két kemény hónap még. 

S hogy mi jár a fejemben?
Van egy Tarot lap. A VI-os - a Szeretők lapja.
Gerb B. Ziegler könyvében ahogy olvasható e lap értelmezésénél leírja az árnyoldalát a lapnak. Nem idézem ide az egészet - de csodásan leírja azt, ahogy érzem magam mostanában: 
.... A gyerekkori sérülések miatt "melyek beégtek a lelkünkbe és mindent elkövetünk, hogy az elhagyatottság, visszautasítottság, megalázottság, elhanyagoltság érzését soha többé ne kelljen megtapasztalnunk. A fájdalmak megismétlődésétől való félelem ketrecbe zárja - vágyódásunkat Egyre jobban elfojtjuk, elnyomjuk, figyelmen kívül hagyjuk, letagadjuk .. az impulzusokat. ... függetlenséggel álcázott távolságtartásba menekülünk. - lemondva a szerelemről és az igazi életről. 
Ál-biztonságba menekülünk, elkerülve így azokat a valódi, mély és beteljesítő találkozásokat, melyek ragyogást, intenzitást és értelmet adnak életünknek - régi séróüléseink és védekezési taktikáink rabszolgái maradunk, ezért pedig elevenségünk, életörömünk és szerelemeink nagy részének elvesztésével fizetünk." Te jó ég, mennyire így van!!!! 

Találtam egy dalt a "jutyobon" István Sky-tól - a Gyere gyere gyógyulj címűt a napokban.., 
https://youtu.be/EFYbGAuEcK0   Annyira szép. Annyira jó. Gyönyörű...
Annyira a belső szerepszemélyiségem dala. Hiszen tudom, hogy gyógyító vagyok. Már kezdem hinni is -- és igen vágyom erre.... 
Igen ezt jelenti A Szeretők lapja számomra...  - örömmel belevetni magam az életbe.... 
"...mindannyian szeretnénk kiteljesedni és a bennünk lévő lehetőségeknek szabad utat engedni, mindannyian szeretnénk megtanulni szeretni!" Írja Ziegler.
Évtizedek óta vágyok gyógyítani és gyógyulni.... kiteljesedni és igazán szerelmesnek lenni..... 

"Stephanie Ortigue, az amerikai Syracuse Egyetem professzorának tanulmánya úttörő volt 2010-ben, amikor egy teljesen új módszerrel kereste a választ arra a kérdésre, hogy „Mi a szerelem?”. Ez volt az első kutatás, amely többek között kimutatta, hogy a szerelemnek közvetlen hatása van az agyunkra. A tanulmány többek között rávilágított arra, hogy a szerelem az agy intellektuális részét befolyásolja és azonos eufórikus érzéseket kelt, mint például kokain fogyasztás. A tanulmány arra is rámutatott, hogy ahhoz, hogy beleszeressünk valakibe, akár a másodperc ötöde is elegendő idő. A szerelem valójában egy, az agyban lejátszódó kémiai reakció, hiszen megélése során egyszerre 12 különböző anyag (például dopamin, adrenalin és oxitocin) szabadul fel az agyunkban, amelyek eufórikus állapotot eredményeznek, és ezért nagy hatással vannak az egyéb kognitív tulajdonságainkra is, mint például az önmagunkról alkotott képünkre. A szerelem agyi funkciókra való nagy hatása segíteni tudja a kutatók és pszichológusok munkáját olyan téren is, hogy megértsék, pontosan milyen folyamatok játszódnak le bennünk, amikor összetörték a szívünket, milyen hatása van az érzelmi stressznek, depressziónak és szerelmi bánatnak, amit ilyenkor átélünk. 
Az agyunk vagy a szívünk lesz szerelmes? Hogy mi a szerelem és hogyan vélekednek róla azok, akik a karrierjüket arra szentelték, hogy kutassák? Zick Tubin, szociálpszichológus az igaz szerelmet a következő három pont szerint határozta meg: vonzalom, törődés, bizalom. Mindemellett valószínűleg arra a kérdésre, hogy mi is a szerelem, annyi definíció közül választhatunk, ahány ember a Földön él. Egy kérdés azonban nagyon foglalkoztatja a tudósokat, mégpedig, hogy vajon a szerelem biológiai eredetű vagy kulturális. Megállapításaik szerint a szerelem biológiai vágyak és kulturális folyamatok kombinációja, hiszen általános és nemzetiségeken átívelő. Mindezek ellenére, természetesen a szerelem kimutatása a világon mindenhol más és más, attól függően, hogy milyen faktorok játszanak benne szerepet, például a szokások, a nevelés vagy az életmód is változtathat rajta. Egy azonban mindenhol azonos, mégpedig az érzés, ami két embert összeköt." (By Elittárs szerkesztősége)

Nos Azt hiszem kötődni vágyom igazán....
Ha lenne lehetőségem vennék kokaint :D 
Végre normális ember lehetnék. :)
De függő lennék... tudom... 

  

 

 

  

   
     


2020. május 3., vasárnap

Mostani éjszakai álmaimról 1.

Az utóbbi időben, a koronavírus-járvány idején annyira jól tudtam aludni, hogy valahogy nem emlékeztem az álmaimra. Amióta újra elkezdtem dolgozni, megint meg-meg maradnak kisebb részletek az emlékeimben, amiket kisebb falatokban emésztgetek. Az utóbbi napokban visszatérő jelenségekre lettem figyelmes. Visszatérő motívum valamiért mostanában a kiskoromban elszenvedett dolgaim, amit az öcsém "betegsége" miatt kellett átélnem nekem is és a családomnak is. Újra látom tönkremenni anyámat és újra látom, amiket kicsiként csinált - amik miatt neheztelek rá még mindig. Szépen kifejezi a magyar nyelv a haragot, neheztelés. S a düh is jelen van ezeknél, aminek energiája bele van rekedve a tehetetlenség erejébe ezáltal egy irányát vesztett energia ez, ami belül rombolja a belsőmet. Több jelenet illetve rég megtörtént szituációk hozzák ezt fel belőlem.
Nem csak az öcsém, hanem a viselkedése, s legfőképp a családra gyakorolt hatása ami sújtó.

S nem értem, hogy ezek most miért jönnek fel, s miért visszatérő álmokként.

Bennem a kettősséget hozva: Szeretem, csalódok benne - megölném legszívesebben - és egyben megbocsátok Neki egyszerre - ezek nagyon nagy erők és így együtt szinte elviselhetetlenek.

Egy szerencsém van, hogy sem az álmokba, sem az érzésekbe nem ragadok mostanában bele, vagyis túl teszem magam, ébredések után pár perccel és máris az aktuális dolgaimra tudok koncentrálni.
Viszont az utóbbi napokban mindennaposak voltak ezek.
Vagyis tudat-alatt még mindig ezek foglalkoztatnak.

Az utóbbi bejegyzéseim óta igyekszem a tudatomba hívni mindazokat, amiket előhív a tudatalattim.
Igyekszem tudatosítani a dolgaimat. És leginkább az érzéseimet megfogalmazni magamnak, kisebb-nagyobb sikerrel.

Jelen esetben kb. úgy fogalmaznám meg - hogy mi is történik - miközben megélem anyám érzéseit követve őt, a testvéri harccal keverve - Egyszerre vagyok az öcsém anyja és apja és testvére - átélem azt, amivel nem tudok mit kezdeni. Szerepek keverednek és cserélődnek miközben érzésvilágom alapjaiban meghatározott világokat mutat. Gondoltam rá, hogy le kéne festeni, amolyan pacákban kifejezni, de egyenlőre itt leírni és megfogalmazni is nagy munka.

Érdekes terápiás környezetben valahogy még sosem jött elő, így igazán. Amennyi előjött leginkább a megfogalmazhatatlanságig és ezáltal is a meg nem értettségig jutott el..... ami még elviselhetetlenné tette számomra az érzéseket. Sosem beszéltem ezekről senkinek. Egyedül voltam/vagyok ezzel a traumámmal is.

  


2020. március 26., csütörtök

Még mindig a belső tartalmakról

Nem is tudom mennyi idő telt el az utolsó bejegyzés óta. Amióta koronavírus járvány van azóta csak úgy mennek a napok. Néha azt se tudom milyen nap van épp, ha nem dolgozom. Mert-hát hiába látszat-karantén-szerűség, amit a kormány is elvár azért a szállón kell lenni. Nem is baj, megőrülnék itthon.
Na de térjünk vissza kicsit az előző poszthoz. Ott arról írtam, hogy van valami ami nem hagy nyugodni, Persze Shilling Péterhez nem jutottam el, ahogy a végén írtam, viszont az a nagy helyzet, hogy azóta is igen furcsán működöm. Hogyan is fogalmazzam meg? Valahogy nem akarok tudatomnál lenni. Minden reggel, amikor felkelek azzal a gondolattal alszom vissza, jaj, már megint a tudatomnál vagyok. Legtöbbször vissza is alszom, délutánig. Tudom, hogy ez nem jó, de amikor a párom kezd el kiselőadást tartani, hogy kezd Ő is besokallni miattam, akkor úgy elgondolkodom, mi a fene van is velem? S ez így van jól....

A motiválatlanság kismiska ahhoz képest, amit átélek. Nem, nem fogom a depresszióra, pedig biztos, hogy jelen van, vagy hogy abból adódik. Szembe kell nézzek a belső űrrel, ahol a mélyen fekvő elhagyatottság, elutasítás, magány, elszigetelődés, eltévedés vagy a másság érzése rejtőzik.
A párom leginkább abban szeretne motiválni, hogy csak egy kicsit összpontosítsak a külsődleges energiákra, de tudom, hogy ez azt jelentené, hogy a belső üresség érzésemtől elvonódjon a figyelmem. befelé kellene fordítanom a figyelmemet, tudatosítani a belső tartalmakat.
Azáltal, hogy megtudom mi zajlik, mi húzódik a "sötétben" vagy az "árnyékban" megvilágítom és felosztom a sötétséget. Mindössze hajlandónak kell lennem arra, hogy körülnézzek, minden apró részletre odavilágítsak, tudatosítsam a félelmeimet, és hogy az mennyire tartsa ellenőrzés alatt az életem.

Kulcsfontosságú, hogy meghalljam és megértsem a belső fájdalmamat (a sérült belső gyermeket), nem beleragadva ezen állapotba. Na ez a legnehezebb. Idáig mindig eljutok. DE azt, hogy eljussak oda, hogy ön-elfogadással, szeretettel, együttérzéssel a megbocsátással stb. egyensúly és egység szívközpontú energiái felé mozduljak valahogy nem teszem. A saját rezgésszintemet az ego félelem - és elkülönülésalapú energiából eltolni valahogy már nem tudom.
Igen, látom pl. hogy ott sír, sőt zokog a belső gyermek - de már annyiszor láttam ezt, hogy már érzéketlen vagyok vele szemben. Sajnos úgy viselkedek vele, ahogy a zsarolókkal szoktam, betagadva és hajlíthatatlan módon otthagyva őt a kakiban. Pedig tudom, hogy most nem zsarol, nem hisztizik, hanem gyászol. Tiszta szívéből zokog. És én nem nyújtom felé semmilyen szinten a figyelmem. Sőt rácsukom az ajtót.... Nem akarok róla tudomást szerezni sem. A szívemet csukom el előle... a létező összes szeretetemet. Pont most, amikor tudatosodott benne is és bennem is, hogy valójában gyászol....

A párom ma épp A Good Will Hunting cimű film egyik részéről mesélt nekem egy kis részletet - bennem pedig az játszódott le, biztos csak azért, mert azt gondolja én még sosem éltem át valamit.....
Hát dehogynem. Sőt..... De nem akarok vele foglalkozni. S minél inkább nem, annál inkább erősebben jelen van, jelen vannak bennem. Csak épp elzárva, és én magam is az egóm is el akarja rejteni..... Mert tudom, hogy ezeket a belső tartalmakat terapeuta nélkül nem is ajánlatos feldolgozni.... És mert nem vagyok hajlandó újra élni, újra érezni. Inkább tudatosan kizárom - vagyis be magamba..... Nem akarok tudni róla.
S ez a lehető legrosszabb., amit tehetek.
Sajnos.




2020. március 5., csütörtök

Tudattalan ami nem hagy nyugodni

Vannak dolgok az ember életében, amik akkora fájdalmat okoznak, hogy simán s egyszerűen az az első reakciónk,  hogy szeretnénk ezeket elfelejteni, vagyis kizárni a tudatunkból. Ilyenkor természetesen sokszor azt hisszük lezártuk, de valójában csupán "leküldtük" tudatunk alá, ahonnan igen is felszínre tőre valahogy - vagy épp kivetítjük a külvilágra vagy a külvilágba azokkal a tartalmakkal együtt, amikkel igen is dolgunk lenne. Akár akarjuk, akár nem így működik az ember.

Én épp mostanában szembesültem azzal, hogy évtizedekkel ezelőtti megoldatlan "problémáimmal" kell szembe nézzek, mert amit, amiket elnyomtam az most felszínre törni látszik.

Először is azok a mély és fájdalmas elutasítottság érzéseinek fájdalmai villannak fel leginkább, amiket régi kapcsolataimban találtam, de nem azok a tartalmak érzések és gondolatok, de leginkább képek,  vagy emlékképek amik ezt az érzést juttatják eszembe, vagyis nem a negatív érzésre vonatkozó dolgok jönnek felszínre - hanem azok, amik némi utána gondolkodás révén csupán következtetett és interpretált és belemagyarázkodás útján utólagos kigondolás révén.
A problémák abszolút nem itt kezdődnek. Amikor eljutunk a pszichológiai tudásunk és az önismereti tudásunk révén egyfajta lépcsőfokra, akkor már csak is onnan tudunk ránézni egy-egy eseményre, szituációra, és már csak onnan tudjuk azokat a dolgokat elemezgetni magunkban. Ez sokszor megkönnyíti az embert, de van mikor nehezíti helyzetünket. Mert ezáltal még mélyebbre látunk. vagy épp magasabbra - Holott lehet csak körbe kéne nézzünk, ráadásul úgy, hogy nem biztos, hogy azt kellene nézzük, amit, hanem mást. És akkor talán látnánk is. Hihi. Mert én most is csak az elutasítást látom. De a mélyben az önmagam nem elfogadása van és az, hogy valójában én utasítok el valamit - vagy valakit - amit a másik csak visszatükröz. Sok mind lehet itt a mélyben. És akkor még nem beszéltünk arról amit nem csak Jung hanem más nagyon okos, vagy épp nagyon bölcs emberek ebbe látnak. Hogy mindez honnan is ered? Mi is volt az első ilyen emlék? stb stb. s mindezek mögött mély pszichológiai gondolatok húzódnak meg, amiket leírva hosszan lehetne fejtegetve elemezgetni, egészen akár előző életekig menve,  jól elveszve a sűrűjében, amiből csak is egy terapeutával lehetne - az Ő rálátásos segítségével "kimászni" és az Ő összes tudásával itt ott oldani vagy épp lyukakat foltozgatva akár éveken át helyre tenni a dolgokat.

Na de térjünk vissza - jelen esetben - mivel ezzel az egésszel én valószínűleg - bármennyire is kéne -  nem akarok szembenézni, így az erdőben annyival erősebben csupán a fa látszik.... Pedig nem a fát, hanem az erdőt kellene látni. Főleg az eredőt. Hogy mi honnan ered....

Emlékszem, például, amikor az íráskurzust csináltam, az utolsó negyedik héten körvonalazódni látszott, hogy mi az a fő vonal, ami mentén abban a négy hétben felszínre töret belőlem, bár keretet nem tudtam neki adni igazán de a vonal az látszott.
Egyenlőre még ezeknek a felszínre törő dolgoknak se látom az értelmét most, de érzem van neki.
És ha majd keretet tudnék adni az erdőnek - nem elveszve a részletekben - bizonyára tovább tudnék haladni.

Egyenlőre cikáznak bennem képek most is írás közben, szimbólumokkal teli tájak jelennek meg folyton, amelyek közt nem tudok megnyugodni sehol se..... de némi tudatossággal rájövök, hogy nem terelni kell, hanem az "eredendő problémához" kellene nyúljak. És ez persze nem a fa, de még az erdő sem, hanem a "rét"..igen anya-seb, anya-probléma.....  És itt megáll az én tudományom.
Terapeuta segítsége itt jöhetne be igazán. ............ És most beugrott Schilling Péter, aki folyton küldi hírlevelét nekem, s hogy miket írt az utolsó hetekben. Talán fontolóra kellene vennem, és segítségül hívni Őt, főleg ha már ajánlja azt.

(Nos, kedves olvasó ezzel a bejegyzéssel bizonyítottam be Neked, hogy az írás és az írás közben eljutott út hogyan képes terápiát folytatni....)

Folytatása következik.....