"Sikerek, tapasztalatok, kapcsolatok, szép emlékek"

Kb. egy hónappal ezelőtt egy zárt facebook csoportban találtam egy bejegyzést. Nagyon megfogott.
Tudom nem illik lopni a posztot, sőt nem szabad, főleg kihozni onnan - de ezt most egyszerűen muszáj nekem. Hátha kedvet kap valaki ehhez a remek gyakorlathoz. :)

A posztot író hölgy (D. B) arra kérte a csoport tagjait, hogy "képzeljük el, hogy a múltunk egy óceán, melynek mélyén számos kincs lapul - (sikerek, tapasztalatok, kapcsolatok, szép emlékek.)

Úgy folytatta, hogy azt kérdezte tőlünk, ha alá kellene merülnünk, hogy felszínre hozzunk valamit, ami most segítségetekre lehetne- mi lenne az?

S feltett egy képet a nyugodt tenger felszínéről. Azt hiszem ide is teszem:

Nos nekem a szívem megállt egy pillantra, majd kiugrott a helyéről, és aztán újra megállt, annyira megfogott a poszt.... Először nem is kapcsoltam, nem is tudatosult miért. Tudatosan nem foglalkoztam vele, hagytam, tovább léptem, menekültem a "normális kerékvágásba" - és otthagytam a gépet, folytattam a valóságot, amiben élek, hetekig nem is gondoltam a posztra, éltem az életem.
Aztán pár hét múlva visszaléptem abba a zárt csoportba, válaszolgattam egy két posztra, és ahogy lejjebb görgetek, feljött ez a poszt újra. És abban a pillanatban összeállt, leesett - tudatosult bennem valami....
És elkezdtem megfogalmazni... amit most egyszerűáen idemásolok. Magamat idézve:

"Most látom csak ezt a posztot újra... Fura mert hónapokkal ezelőtt meditáltam Utoljára s volt egy folyton visszatérő meditációs kép illetve szimbólum tár, amit nem tudtam hova tenni.
Több alkalommal vissza - visszatért a kép h "alámerülök", ott a mélyben találok egy hajóroncsot, aminek mélyére leásom magam s a belsejében az elhagyatott sötét roncsban találok egy termet amiben rengeteg arany van. Igen ám de a terembe az autista fiú kísér be akinek nevelője voltam. Tudom ott lent h az arany nem talált érték hanem a saját szivem fénye tudom h ezzel az autista sráccal osztom meg azt. A miénk. Közös érték közös fény s közös arany. Mert együtt találtunk rá s mert az ő érdeme is s ami az enyém az az övé is.

Hónapokkal ezelőtt befejeztem a meditációkat nem folytattam. Valahol ott hagytam abba hogy a fénylő aranyhoz közeledünk s együtt egyszerre megpróbáljuk megerinteni. Már benne vagyunk az arany fényben már közel vagyunk nagyon s ekkor a következő kép mielőtt megerintenénk ,h összeölelkezünk. - szorosan. Ekkor többször hirtelen visszatértem a valóságba s vége lett a gyakorlatoknak. Aztán abba hagytam a "gyakorlatsort"

Persze uránuszi ember lévén nem tiszta az idő-sík nekem, mert évekkel ezelőtt is lehetett ez, vissza kellene nézni a blogot. De ez most mindegy is, A lényeget nem túl hosszan megfogalmaztam. S hát ugyebár az Univerzum idejével viszont teljesen együtt haladva most érett meg, hogy újra megosszam ezt.

"sikerek, tapasztalatok, kapcsolatok, szép emlékek....."
Igen, mindez ezt jelentette nekem, s azóta is ezt jelenti, Marci jelenti ezeket számomra, az emléke is.
Az utolsó blogbejegyzésben írottak sem veszi el ennek a ténynek erejét, mert valójában egyátalán nincs bennem rossz érzés, se lelkiismeretfurdalás, sokkal erősebb a szeretetem felé.....


Hogy az Én mesém című blogbejegyzésem, a folyton visszatérő folytasásos meditáció - imaginációs dolgok évek óta mik, mit jelentenek, kiről és miről szólnak nem tudom, hisz nem terapeutával végzem - látom ezeket - csak nagyon ritkán kapok visszajelzéseket - ha épp kérdezek, de rég leszoktam már arról, egyet tudok mindannyiannyiunkban fut egy-egy belső program, egy belső monológ, egy belső mantra és egy belső kép stb. de leginkább egy story.... Nekem - vagy Bennem Ő és kapcsolatunk egy ilyen program. Rengeteg szerepet élhettem meg az idő alatt, míg kisértük egymást. Ő Pedig annyira elfogadott.... Te megtapasztantad valaha az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet valaha? Szerinted létezik? Te megadtad ezt valaha valakinek? Kérdezte valahol valaki. és én Ezt válaszoltam rá: Egy baj van. Szerintem ezt a fogalmat egy Anya "tudja" adni gyermekének s mégis mindenki ebben a témában párkapcsolatban gondolkodik. Én megkaptam életemben a feltétel nélküli elfogadást egy autista sráctól..... Nevelője vtam három évig. Ő nagyon közel engedett magához. S közel is jött. Vele illetve tőle éreztem az elfogadást.... S ez a szeretet. 

Az  Anya helyett Jézust sőt Istent hoznám be azóta a képbe, de ez csak mellékes, és kiegészíteném azzal, hogy én sem voltam híján az Ő elfogadásának...... 

Sokkal inkább érzem Őt testvéremnek, mint eddig bárkit, a két tesóm, sőt az egész rokonságom  vadidegen Hozzá képest.... Míg tőlük félelmet érzek a mai napig, Marcitól egyátálan nem féltem. Közeli, ismerős és biztonságos kötödésem volt Hozzá.... erős kapocs - amiben, azt hiszem mindketten erősödtünk, és emeltük egymást.