2021. július 18., vasárnap

csak úgy...

Valamikor tavaly, sőt már lehet tavalyelőtt találkoztam egy réges régi főnökömmel. Nagyon sokat segített nekem ő, az ő bátoritása s valljuk be barátsága nélkül nem tudom hol lennék, hol tartanék most. Viszont pont ő tanította meg azokat a dolgokat, hogy minek van meg s hol a helye illetve hogy milyen szerepeket nem szabad keverni, vagyis hogy minek nincs helye bizonyos élet adta helyzetekben. Azóta s ennek már lassan 10 éve kb helyén tudok kezelni egy csomó dolgot. A Szerepeimet tudom kezelni, de főleg nem keverni bizonyos szerepeket, s ezáltal tudok igazán helyemen lenni.
Nos ez az ember, amikor találkoztunk hosszú idő után feltett egy kérdést nekem a munkámmal kapcsolatban, válaszomból arra kellett következtetnünk mindketten, hogy amíg hagynak a fentiek, az égiek s a munkáltatók, addig bizony én szívesen maradnék.. 
Na azóta sokszor eljött a kérdés nem kellene - e váltanom, de valahogy mások s a magam  segítségével mindig túljutotottam ezen s maradtam.

Ma kaptam egy erős figyelmeztető üzenetet egy asztrológiai prognózist valakitől, mindegy mit - a lényege az anyagiak téren volt. Ez az üzenet azt váltotta ki belőlem megint - hogy jobb maradni ezen biztosabb helyen jövedelem szempontból. Ez az üzenet megint rávilagított arra, hogy egy darabig nem lenne jó váltani, hisz bár nem sok de mégis biztos s törvényes jövedelem forrás ez. 

Igaz még mindig nem csak a pénz miatt csinálja az ember (én), amit csinál. Mégha 10-12év alatt sokszor elfelejtettem mi is motivált s mégha a szépségét már nem is nagyon látja az ember annak amit csinál, legalább ez marad egyenlőre motivációnak. 

Különben még mindig azt gondolom nekem magamnak kell a saját motivációimmal rendben lenni. Többször kellett külső segítség ez igaz. De ma már nem járnék emiatt terápiára. S olyannal sem szívesen barátkoznék már aki a láthatatlan ranglétrán illetve a hierarchiában felettem áll..... Hihi. 
Mint ahogy azt is megtanulja az ember fia, hogy ezen hierarchiában az alatta lévőkkel sem szabad szerepeket keverni. Kemény leckék árán, de megtanulja az ember. 
 
Igen tudni kell hol a helyed. S a helyeden kell boldogulni. Viszont ha tényleg a helyeden vagy akkor bizonyos érzések csak megjelenő jelzések, visszajelzések amelyek segítenek tisztában lenni azzal, hogy hol is a helyed. :) 
Azt hiszem ezt a leckét már akkor is megkaptam, amikor még kicsit se tudtam hol a helyem csupán belsőm sugallta azt hogy a helyemen vagyok de erre akkor meg még kicsit se figyeltem. Mármint a saját jelzőrendszeremre. 

Most írás közben is itt a belső jelzés, többször is, hogy szabad-e írjam, amit írok...
Nos igen, határeset.... 
Aki érti, érti, aki nem nem. 
Különben is Facebook bejegyzésnek indult ez, de jobbnak láttam itt közölni. 

Most viszont abba hagyom, mert ma reggel dolgozom, s bírni kell a 12 órát. Inkább alszom. Hihi. 

Egy jó tanács így a végére: 
Bármennyite is nehéz légy őszinte magaddal. 
S tudd s érezd hol vannak a határok, mert akkor a helyedet is kijelölöd, amin belül viszont mozogni tudsz. Tudom hogy sokszor szűk ez a világ is neked is, de nem érdemes belehalni.... 


 




2021. június 18., péntek

Nimród gyakorlat

Veres Mónikat szeretem olvasni s hallgatni, mert tele van erős, pozitív sugallatokkal s a tudása is óriási. Az ő által írt gyakorlatot kétszer is elvégeztem, igaz nem azokban az időkben, időszakokban, amit ő javasolt s bár más medijét még nem gyakoroltam be, erős figyelmeztetése ellenére - miszerint kezdőknek nem ajánlott - simán tudtam, ez nekem való lesz. Az lett.
Medik a medikben, ismert helyek s szimbólumok - nekem való tempó s erősség.
Bár Van, aki szerint "túl voltam földelve és sok volt ez, de alapjaiban jó az irány. - önbizalomerősítés volt. 

Az életfámnál időztem, ahol gyönyörű színeket láttam, mielőtt odaérkeztem volna, folyton színes virágokat és élénk, szép színes tájakat láttam magam előtt.
Az égből kapott energiák nagyon is uránuszi kék villogó színeket mutatott, majd egy gömbből kiáradó villámok (Szintén Uránusz) adta az energiát nekem, amibe belecsatlakoztam és a fénye feltöltött, átjárta a testem a fehér fény - miközben rózsaszínű szeretetenergiát kaptam a mennyekből, ezután lementem a hét aranylépcsőn egy terembe, ahol egy trón volt látható, amibe különböző szimbólumok voltak bele vésve, bele ültem és egy láthatatlan erő a fejemre húzott egy aranyszínű koronát - ettől hirtelen mérhetetlen önbizalom-erő keletkezett bennem. Kihúztam magam és mosolyogtam, büszkén. Ekkor megjelent előttem M. az autista fiú, és elkezdett játszani velem egy játékot - a játék végén megfogtam a fejemről a koronát és az Ő fejére tettem játszásiból, aminek nagyon örült. Kacagva fogta meg a kezem. Három lépcső vezetett le a trónról, lefeküdt a földre és kérte én is tegyem ezt. Megfogta a kezem és a háta mögé kellett feküdjek, átkaroltatta magát és úgy pihent kicsit, el is aludt, mialatt reikiztem Őt. Így pihentünk picit, aztán Mikor kijöttünk a teremből felbe törtem a koronát és az egyik felét az Ő homlokára a másikat a saját homlokomra helyeztem. Mindketten elégedettek voltunk és boldogok. Én, mint a meditáló folyton kaptam az energiákat, miközben éreztem, adtam is. Aztán kijöttünk a teremből - visszatérve a meditációból, bár ez sem volt egyszerű.... Erről született egy írásom a Facebookon:

Van, mikor az égiektől kapunk energiát s van, mikor eközben le is vagyunk földelve, s mégis nagyon fáradtak vagyunk, ilyenkor is jó volna pihenni, egy - két technika már a kezemben van a saját energiámhoz, amit még az évek folyamán csak most kezdek kicsit tudatosabban használni....
Tegnap nagyon érdekes élményben volt részem, mialatt Nimród gyakorlatot hallgattam.... Saját magamat - azt a személyiségrészemet, aki hulla fáradtan pihent meg és egyre kevesebb életenergiával rendelkezett egy szempillantás alatt bezártam a szívembe, ami rettenetes módon elkezdett dobogni s mérhetetlen energiát kaptam.
Ez a pillanat két pillanatig tartott s akkor egyszer csak egy teljesen másik dimenzióba kerülve itt lettem a jelenbe, az elmém is letisztulva - új erőre kaptam.
Igen ám, de van nekem egy általam segített segítőm, akinek energiát adtam, ezek után én is újabb energiára kapva tértem volna vissza a gyakorlatból, a száguldó Szarvason szabadságot érezve, a kacagó segítőmmel, amikor is el kellett volna búcsúznom tőle, s ott hagyni őt a saját belső világomban, ekkor egy pillanatra megrendültünk mindketten. Szomorúan vágyakozva néztünk egymásra, megfogtuk egymás kezét s hallottam, ahogy boldogan kijelentem, "jó gyere!!" .... És belőlem mint egy fuvallat kiszállt a "lelke." Összetörve a láthatatlan határfalat a bent a a kint között, miután eltűnt minden s én itt maradtam ebben a valóságban.... Nem tudom mit hoz a jövő, mit hoz ez az egész.... De hatalmas élmény volt.... S tudom folytatása következik.....
Hogy mindez mit jelent nem tudom, de legalább megéltem, hogy a képzelet birodalmával mennyire lehet befolyásolni a saját megélt valóságainkat, érzeteinket, sőt fizikai részünkre is mennyire hatással van.

Egyébként a gyakorlatot két nap alatt kétszer végeztem el, először ugyan ezeket a színeket láttam, de este lefekvés előtt végeztem és a valóságban alvás-paralízishez hasonló merev testi tüneteim voltak, másodszor pedig egy hosszabb utazás alkalmával hallgattam a gyakorlatot és ott éltem meg a fentieket, teljesen átérezve, átélve minden mozzanatát.