Nos apu halála nem volt váratlan, de azóta sem tudok sírni. Ez betudható egyrészt annak, hogy jól rendeztem le magamban a dolgokat, másrészt a nagyobb részt a gyógyszerek hatásának.
Voltam azóta nagyon feszült, s voltak szorongásaim, ezekre jó az érzéstelenítés, amit a rivotril tesz. Egy bizonyos Boldog, nyugodt lebegésben tart. Többen jelezték, hogy szedál, lassít. Lehet, de a hangulatom jobb a nyugodtabb vagyok. Olyan visszajelzést is kaptam, hogy kisimultabb vagyok. Volt, aki kiegyensúlyozottnak látott.
Az agymenseim mindenesetre leálltak.
A fixacióból kitőrtem.
Van egy Facebook poszt ami nagy megértést adott - ez lenne az:
https://www.facebook.com/share/p/1CZHptH9Nf/
Itt is kapcsolódnék az utolsó posztomhoz.
Abban is ez volt a fő vezérvonal.
Meg a többiben is.
Sok mindent megértettem az elmúlt hosszú évekből, évtizedekből.
II.
Voltam Marokkóban. Erről külön posztot akartam írni. Mert annyira sűrű volt. De lehet hagyom is egy másik bejegyzés erejéig.
III.
Amire viszont rajöttem még, hogy mások kedvéért nem szabad feladni a saját jólétemet. Ez is a határok meghúzása illetve kijelőlése. Őnérvényesíteni tudni kell. Ezt a kos bennem tudja de a halak s a nyilas nem tud nemet mondani.
Mások kedvébe járni úgy hogy elveszted önmagad fölött az irányítást a lehető legrosszabb kombo. És ezek szépen összefüggnek.
Szóval mizu? S veled? Te hogy vagy ezekkel?
Nekem szerencsém van, mert rég ráláthattam tanáraim által, hogy mi miből adódik. A bűntudat kemény mélyére már rég nem megyek. Inkább észbe kapok, s egyre hamarabb, majd lépek a kiegyensúlyozottabb irány felé, magamat választva.
Ezt kívánom Neked is kedves olvasóm.
Az légy aki vagy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése