Empatikus barátság 1

Tudom magamról, hogy rendkívül érzékeny lény vagyok. Sok minden lejön egy másik ember - mozgásának? - és jelenlétének figyelésekor.. De amikor belenézek a másik szemébe és el kezd fájni a "szívem" erősen - szó szerint, az nagyon megrázó élmény. Sokat olvastam régebben a tükörneuron-rendszer elméletéről, az empátiáról, de ilyen élmények után újra elő kell venni a témát. .... 

Nem tudom igazán azt, hogy ilyenkor mennyire borulnak fel a határok, hogy a saját fájdalmam mennyire van benne, vagy csak az övét érzem-e ennyire, netán mindkettőnké erősödik fel bennem, de azt tudom, ha már ennyire érzem, az nem véletlen és talán annak is a jele, hogy ha mindketten tudatosak vagyunk akkor gyógyítani is képesek vagyunk  e  fájdalmat. Ahogy meg is egyeztünk "egymásét". 

2012 óta figyelembe került a Ho'oponopono Hawaii módszer megléte és épp napokban vettem meg a könyvet. Még nem olvastam, kezembe se vettem, de azt hiszem itt az ideje. Mindezzel úgy gondolom összefügg. 

A tükörneuronok azt hiszem túlságosan is életre keltek. hihi.

Gondolkodtam azon, hogy a humanista ember egyik fő vágya és feladata a szenvedés és a fájdalom csökkentése, illetve megszüntetésére való törekvése, de ez az élmény mindkét fogalmat átformálja az agyamban, új jelentéstartalmat kaptak.

Autizmusom ellentétéből fakadó normálistól pozitív irányú eltérésem pedig azt mutatja nekem, ahogy egóm gyarapodik, sokasodik, szaporodik, erősödik, fokozódik, nő, bővül és hízik, hogy végre nem a fogyatékosságom mutatkozik meg. Viszont ebből maradéktalan és tökéletes egészséget, életenergiát, életerőt, energiát, fittséget, jólétet, tetterőt, vitalitást lehetne nyerni, és/vagy nyeretni a gyógyítással. 

Mintha épp ez lenne a cél és a feladat. Karmikusan is. 

Hogy hogyan transzformáljam örömmé, nyitottsággá és életkedvvé ezt a fájdalmat azt még nem tudom, de talán épp a Ho'oponopono módszerének segítségével lehetne.

Ami nagyon érdekes számomra épp ez az ember az, akit úgy tudtam magamhoz ölelni illetve hozzábújva megnyílni előtte az ölelésben amit még nem tapasztaltam senkivel. És Ő fogadta. Sőt nagyrészt viszonozta is. Nem tudom milyen "energia-csere" történt ekkor, de azt hiszem egy életre meghatározó volt számomra ez az élmény is, épp úgy, mint egy-két "visszanézés" is egymásra egy-két empatikus helyzetben.

Mély és megrendítő barátság ez a javából, amit nem kéne az eddigi tapasztalatok alapján elcseszni. Tudatosan, konstruktív megoldásokkal teli dolgokkal kell építeni, mert óriási potenciál van benne.