Mostani éjszakai álmaimról 1.

Az utóbbi időben, a koronavírus-járvány idején annyira jól tudtam aludni, hogy valahogy nem emlékeztem az álmaimra. Amióta újra elkezdtem dolgozni, megint meg-meg maradnak kisebb részletek az emlékeimben, amiket kisebb falatokban emésztgetek. Az utóbbi napokban visszatérő jelenségekre lettem figyelmes. Visszatérő motívum valamiért mostanában a kiskoromban elszenvedett dolgaim, amit az öcsém "betegsége" miatt kellett átélnem nekem is és a családomnak is. Újra látom tönkremenni anyámat és újra látom, amiket kicsiként csinált - amik miatt neheztelek rá még mindig. Szépen kifejezi a magyar nyelv a haragot, neheztelés. S a düh is jelen van ezeknél, aminek energiája bele van rekedve a tehetetlenség erejébe ezáltal egy irányát vesztett energia ez, ami belül rombolja a belsőmet. Több jelenet illetve rég megtörtént szituációk hozzák ezt fel belőlem.
Nem csak az öcsém, hanem a viselkedése, s legfőképp a családra gyakorolt hatása ami sújtó.

S nem értem, hogy ezek most miért jönnek fel, s miért visszatérő álmokként.

Bennem a kettősséget hozva: Szeretem, csalódok benne - megölném legszívesebben - és egyben megbocsátok Neki egyszerre - ezek nagyon nagy erők és így együtt szinte elviselhetetlenek.

Egy szerencsém van, hogy sem az álmokba, sem az érzésekbe nem ragadok mostanában bele, vagyis túl teszem magam, ébredések után pár perccel és máris az aktuális dolgaimra tudok koncentrálni.
Viszont az utóbbi napokban mindennaposak voltak ezek.
Vagyis tudat-alatt még mindig ezek foglalkoztatnak.

Az utóbbi bejegyzéseim óta igyekszem a tudatomba hívni mindazokat, amiket előhív a tudatalattim.
Igyekszem tudatosítani a dolgaimat. És leginkább az érzéseimet megfogalmazni magamnak, kisebb-nagyobb sikerrel.

Jelen esetben kb. úgy fogalmaznám meg - hogy mi is történik - miközben megélem anyám érzéseit követve őt, a testvéri harccal keverve - Egyszerre vagyok az öcsém anyja és apja és testvére - átélem azt, amivel nem tudok mit kezdeni. Szerepek keverednek és cserélődnek miközben érzésvilágom alapjaiban meghatározott világokat mutat. Gondoltam rá, hogy le kéne festeni, amolyan pacákban kifejezni, de egyenlőre itt leírni és megfogalmazni is nagy munka.

Érdekes terápiás környezetben valahogy még sosem jött elő, így igazán. Amennyi előjött leginkább a megfogalmazhatatlanságig és ezáltal is a meg nem értettségig jutott el..... ami még elviselhetetlenné tette számomra az érzéseket. Sosem beszéltem ezekről senkinek. Egyedül voltam/vagyok ezzel a traumámmal is.