2019. október 1., kedd

A cizellálásról és a kritikáról

Kiskorom óta él bennem valami, vagy valaki, ami vagy aki beleszeret egy-egy szóba. Az első ilyen szót anyám Curriculum vitae-jében olvastam: "Apám néhai Glück Ödön." - írja és én hét évesen belezúgtam ebbe a szóba. Szó szerint. Beleszédültem. Mennyire szép és kifejező: a halott nagyapám, néhai. Később a bíbelődés szavunk hatott rám ugyanígy. Az ehhez hasonló Weöres Tündére - Bóbita marad meg így a gyerekben, de nekem a bíbelődés ennél is kedvesebbnek, szebbnek és táncolóbbnak tűnt. Főleg, mikor szinte ugyanabban az időben megtudja az ember, hogy mit jelent. Én bizony hosszan bíbelődtem e szón, és akkor már tudtam is, hogy mit jelent.

Ma befészkelődött a saját magam által használt szó a fejembe. Cizellált. 
Ezt használtam arra, hogy az egyik barátom elkezdett nyelvtanilag és formailag kijavítani, elemezni, kritizálni és helyretenni.... Zárójelben jegyzem meg, ez a barátom az egyetlen olyan ember, akitől eltűröm, elviselem, illetve elfogadom az egyébként sokszor igen éles kritikát is. Ítélete, bírálata, esetleg "maró, bántó leértékelése sokszor lényegtelen részlet hibáimnak eltúlzásán alapuló kis gonoszságai" sem tudnak bántani, ami viszont el tudom képzelni, hogy esetleg másokat régen igen. 

Először is, nézzük meg együtt a cizellált szó jelentését:
Eredete [cizellál < francia: ciseler (cizellál, vés) < latin: caesus (véset) < caedo (vés)]
Finoman megmunkál. (Szobrász, vésnök, főleg ötvös adott fémes anyag felületét vésőszerű eszközökkel, hideg úton (a fémet nem felhevítve) alakítja, finoman megmunkálja vagy meglévő formáit élesebbé teszi.) Átvitt értelemben, (elavulóban, de választékosan): Aprólékos műgonddal tökéletesít, csiszol, vagyis aprólékosan megmunkál, részletgazdaggá tesz.
És Itt jön a lényeg. A gyémántot is csiszolják. Nincs ezzel baj.

És ott a kritika: A kritika < latin: criticus (bíra, döntnök) < görög: kritikosz (dönteni tudó) < krino (dönt < szétválaszt)] Értékelő vélemény, illetve ezen vélemény elmondása arról, hogy egy személy vagy egy alkotás rossz, vagy jó tulajdonságairól személyes megítélés alapján; bírálat.
Nem részletezem további részleteinek jelentéseit, de fontos megjegyezni, hogy a kritika - a bírálat is lehet konstruktív. A hatékony kritika javító, fejlesztő szándékú, nem ítélkezik, nem a jellemvonásokat bírálja, célja a teljesítmény növelés és megértést mutat. Ilyen az építő kritika.
S ami a legjobb van benne némi empátia. Zsiráf nyelven is megfogalmazhatunk negatív visszajelzést, mire egyébként épp úgy szükség van, csak éppen építően hat. 

A mi családunk sem és ezen barátom családja sem mentes az éles, olykor durva cizellálatlan negatív és romboló - empátia nélküli ítéletektől, bírálatoktól. Ezekre most nem térnék ki, egy-egy erős játszmában mindenki el tudja képzelni, miként és hogyan vannak jelen. Most csak is a finomabb, cizellált és építő jellegű kritikára helyezem a hangsúlyt. Mert ezt kell tanuljuk, ezt kell alkalmazzuk. Illetve nem kell, mert nem kötelező, de ezt érdemes. Tudatosan! Leginkább asszertív kommunikációval....

Sajnos a mai magyarországi politikai viszonyokban látott és hallott dolgok sem ezt mutatják! 
Sokszor a bántó leértékelés ugyanakkor burkolt próbálkozás, hogy a beszélő személy szégyenletes tetteiről és mulasztásairól elterelje a figyelmet. Leginkább ez jellemző az országra. A másik oldalon az intrika a jellemző. Ezen változtatnunk kellene. Tudatosan! Leginkább asszertív kommunikációval... 

Nem mintha én tudnék asszertíven kommunikálni, vagy éppen empatikus építő kritikával élni....
Nekem is tanulnom kell! De ahogy e bejegyzés összeállt és ahogy bíbelődtem vele, úgy forgattam magamban is át ennek a létfontosságát. Mert egyre inkább erre van szükségünk, mindannyiunknak..... 




Nincsenek megjegyzések: