A Művészet

Amikor a blogot elkezdtem létrehozni, az volt a célom, hogy kicsit betekintést nyerjenek az olvasók a világomba és ezáltal segítségére legyek a hozzám hasonló embereknek. Persze a blogbejegyzések elmaradtak, helyettük maradt a facebook, amit egyre inkább úgy gondolom le kellene állítanom és átállni ide, hogy végre hasznosabban is felhasználhassam energiáimat.
Az egyik segítőm, amikor olvasta az itt is megjelenő Mesémet, (lásd itt) azt írta, hogy nagyon sok kreatív energia elvész bennem, mert korlátozom magam, de már nem is annyira....
Én magam az írást használnám legszívesebben a kreativitásom kifejező eszközéül, bár a másik segítőm a mese olvasásakor a festést ajánlotta. Igen, bizonyára abban tudnám igazán megjeleníteni azt, ami bennem van, de én egyenlőre mégis az íráshoz folyamodom . S nem véletlen, hogy pont ezekben a hetekben kezdtem egy felszabadító, kreatív írás kurzust. Mondjuk nem először....
Most talán picit tudatosabban kezdtem neki.

Ime egy új bejegyzés:

"Az élet egy esély a fejlődésre, a valahonnan valahová jutásra." 

Szeretném megmutatni honnan is indultam és mi felé tartottam eddig:

(Ezt a két képet kb. 10 éve festettem művészetterápiás foglalkozáson)


Az első egy nagy kép-részlet, ami az egyik legnagyobb - saját magam által - becsben tartott alkotásom. Büszke vagyok rá! :) Az akkori terapeutám azt javasolta, hogy fessek fekete lapra. Na az nem volt, ezért festettem én egy fekete alapot! - Ugyanez a terapeuta, az Én Mesémet olvasva, újra javasolt egy bizonyos festészeti formát, amit egyenlőre még nem próbáltam ki.

Mit is akarok ebből kihozni?
Azt, hogy a hűvös, fázós Univerzumból el lehet jutni a meleg Naphoz  még akkor is, ha könnypatak hull az ember szeméből. Pedig "sok az el nem sírt könnyem", de valójában már ezen is túl vagyok...
(Valóban igaza lehet a segítőmnek, ideje volna egy újabb festésnek!)

Hogy ez valójában mit is akar kifejezni, azt leginkább úgy tudnám leírni, hogy mindig, minden körülmény közepette ott van valami, ami hajtja és előre viszi az embert. Az pedig a reménytelenség közepette is egy piciny fénysugár, hogy VAN REMÉNY! És igen is el lehet jutni nagyon piciből a nagyon nagyba, a jég-hidegtől a tűz-melegig, a csermelytől az óceánig... Közben - önmagunkhoz képest  is - növekszünk és gazdagszunk, fejlődünk és egyre inkább megnyugszunk.


.... Az érintetlen részeink is láthatóvá és tapinthatóvá válnak .... Ahogy a testet és a lelket ölelés és simogatás éri, úgy nyílik meg szíved kapuja is, de csak akkor, ha nyitott vagy a Szerelemre..