2019. szeptember 30., hétfő

AZ ÉN MESÉM

Úgy döntöttem megosztom a mesémet, amit a legutóbbi játék alkalmával írtam. A lényege az volt, hogy különböző behívóképek voltak az instrukciókban, sokan ismerik szerintem ezt a játékot. A végén pedig megtudtuk a megoldókulcsot, vagyis hogy az egy-egy kép mit is jelképez. Ez amolyan archetípusokkal való játék... Az intuícióra hagyatkozva folytatni kellett a sorokat...

Szóval itt az én mesém: Sétálok az erdőben és: ott az egész osztályom, boldogan sétálunk a fényes napsütésben, szinte bele a ködbe. Sétálunk tovább s ahogy lenézek valami megcsillan. Egy kulcsot találok: egy nagyon régi rozsdás kulcs ez egy kapuhoz való - a forráshoz - s még valahova rögvest megkeresem hozzá a zárat. Megyek mendegélek tovább s egyszercsak egy tányért találok: ez egy törött koszos tányérdarabka tele pókhálóval s gallyakkal, döglött bogarakkal. Folytatom az utam s estére egy házhoz érek. Ez a ház egy fényes templomocska, sárgán világít, láttam már többször is. Bemegyek s M.-et találom belül az anyukájával. Az anyukája sír, M. ül s néz maga elé. Reggelre kelve tovább indulok hosszan sétálok mígnem egy tóhoz érek. A tó kisebb hullámokat vet, rajta egy hajó látható. Vitorlát bont. Egyre jobban fúj a szél már már vihar van. - belegázolok a tóba. Érzem h tovább kell mennem, ezért útrakelek ismét. Megyek megyek végül egy falhoz érek. A falon jidish betűkkel a családtagok nevei látszanak arany betűkkel. Néhol egy egy lyuk található, amibe fecskék fészkelnek. ....... 
Ezek a fecskék visszarepítenek a tóhoz illetve a hajóhoz, még ott van dolgom. A hajón szintén M. s az anyukája már vártak az idegen matrózokkal. Megfogom M. Kezét s elviszem, elvezetem egy eldugott részhez ott egy eldugott ajtóhoz. Bedugom a kulcsot a zárba, s megmutatom neki bizalmasan az aranykészletem, ami ott csillog ill világit a teremben... 
...... 
A mesében lévő szimbólumok jelentése: „Sétálok az erdőben, és…” = jelenleg, mi foglalkoztat, jelenlegi tudatállapot (az erdő, mint a psziché…) Kulcs = hivatás (beszédes, hogy mit kezdesz vele) Tányér = család Ház = gyermekkor (van-e vele kapcsolat, bemész-e, mi történik ott stb.) Tó = szexualitás / érzelmek megélése (vágyak, megengedés, intimitás stb.) Fal = akadály (mi történik, ha akadályba ütközöl, hogy reagálsz?) Vége = a hívásod, ami felé tartasz…

................

Ezzel kapcsolatban kikívánkozott belőlem ide egy-két gondolat s kérdés....
Igen nagyon beszédes a mese, a megoldókulccsal főleg. Viszont ennek ismeretében jegyzem meg, az én mesémben nagyon keverednek az archetípusok. És még egy-két dolog nagyon keveredik - amiket úgy gondoltam nem ártana szét szedjek..... Elsőre utalnék arra, hogy az egyik behívóképben (azt tudom, hogy pl az NLP-ben talán, vagy a KIP (Katatím Imaginációs Pszichoterápia) területén így nevezik ha jól tudom, vagyis a Hanscarl Leuner által kifejlesztett képek által megjelenik egy-két másik kép, aminek viszont nem tudom a jelentését (Pl: HÁZ (bennem ez egy kisebb TEMPLOM) vagy a Tavon megjelent a HAJÓ - amik azt hiszem külön - külön egy-egy másik képnek felelnek meg. Vagy ott vannak a madarak (fecskék) - akik a falban laknak és áthidaló megoldással visszarepítenek a tóhoz illetve a tavon levő hajóhoz..... ahol - amiben már használni tudom a kulcsot valahova, ahol a végén a saját aranykészletem van és mindezt annak mutatom meg bizalmasan, aki a "házban" illetve a templomban volt.....(Igen fontos szereplője a mesémnek is s - az életemben is Ő, a múltamban....) Ezeknek a "megoldókulcsát" is kerestem volna.... Ezekre válaszokat nem kaptam egyenlőre, hetekig vártam volna, de megelégedtem azzal, hogy az érzelmeimmel és a kreatív energiákkal való munkálkodásomnak van itt az ideje, és hogy egyre inkább igényem van harmóniába kerülni önmagammal. 

Ez alatt a hét alatt tisztában voltam vele, hogy rólam szól ez az egész, de azt hittem dolgom van még M-mel..... Hogy ő tudna gyógyítani, azáltal, hogy gyógyítom...... S még mindig ezt hiszem.....

Csitáry-Hock Tamás egyszer ezt írta: "Ha van benned egy szeretet, amit valaki kiváltott belőled, ezt másnak nem adhatod, csak neki. Mert csak hozzá illik. Az ő lelkéhez formálódott, az ő lelkének rezdüléseihez alakult, az ő lelkének vágyaihoz igazodott." Mélyen egyetértek vele....





Nincsenek megjegyzések: