2020. november 3., kedd

"Távolság, mint üveggolyó"

Egyik barátom felidézte József Attilát egy mondatban: "A Távolságot, mint üveggolyót megkaptam". Írta és ez elgondolkodtatott....


Donna Williams egyik könyvében leírja - jó tudni! - hogy a távolságtartó viselkedés nem jelent érdektelenséget - ez a mondat nagy reményeket adott nekem anno. Ebbe nem mennék most bele. De érdemes mindannyiunk figyelmébe beleiktatni ezt.
Számomra nagyon fontosak karmikusan a kapcsolataim és bennük az érzéseim.
Karmikusan én is kaptam egy-két üveggolyót....
Főleg párkapcsolatban nehéz e kérdés, de minden emberi kapcsolatban is. 
Ne feledjük Ziegler írásást: Az "igazi" mindig az a társ, akivel a leginkább fejlődhetünk egy olyan kapcsolatban amely a védettség és szabadság, közelség és távolság, az odaadás és öntudatosság iránti igényeinket leginkább kielégíti. 
Eszembe jut Feldmár Andris bácsi közelség - távolság, az intimitás határai című remek előadása.....
Mindezek jegyében most nem szeretnék filozofálni és szüttyögni a távolságról, de ha én ezt egy ilyen gyönyörű hasonlattal élve pici üveggolyóként kapom bizony ma már elkezdek gondolkodni rajta - hogy mit kezdek vele. Ha fontos számomra az illető, lehet elteszem - esetleg beteszem a pénztárcámba, táskámba, vagy a zsebembe, még lehet markolgatom is, vagy csak nézegetem. de egy biztos: egyszer visszaadom neki. 
Az üveggolyót egyébként elszoktam veszteni - sok volt gyerekkoromban. 
Ezzel az üveggolyóval sem lenne másképp. Közelítenék.... Vagy Ő....
Ha viszont olyan személytől kapnám, akit másképp szeretek, lehet, hogy meggyűlölném Őt. Azt hiszem dühös lennék rá nagyon. S lehet, hogy akkora erővel rúgnék bele az üveggolyóba, mintha az egy földgömb-labda lenne...... Terápián biztonságos légkörben - megváltozott tudatállapotban tettem már ilyet....  "óriás leszel, csak hunyd le kis szemed" Nos persze mihez képest? Én ott akkor is az voltam... :) Hű micsoda nyilas aszcendensű mondat ez hihi. Viszont milyen érdekes - épp a távolság tesz kicsivé.....Kemény István így valahol ír:
Azt ígérte egyszer egy Attila nevű nagyobb fiú egy Balázs  nevű kisfiúnak, hogy megkapja a távolságot, mint üveggolyót, ha most lehunyja a szemét, és elalszik.És hogy az ígéret elhihetőbb legyen, az anyukája hangján szólt Balázshoz. És hogy a cselt még jobban álcázza, versben. Ezt a verset mindannyian ismerjük: gyerekkorunkban számtalanszor megígérték nekünk is (anyukák, óvó nénik,
nagymamák és apukák is), hogy megkapjuk a távolságot, mint üveggolyót. Ezenkívül még sok mást is ígérget a vers Balázsnak, hogy óriás lesz, tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász, hogy legyen kedve elaludni, és szépeket álmodjon. De ezek csak a felnőttek megszokott trükkjei, egy tapasztalt kisgyerek csak mosolyog az ilyesmin, persze, mindig csak ezt mondjátok… na jó, most az egyszer elalszom. Ám a versben csak egy konkrét, valódi ígéret van: a távolság az üveggolyóban.
De mi szüksége van egy ilyen kisgyereknek pont a távolságra? Szabad ilyesmit egyáltalán említeni neki, mielőtt magától is eszébe jut? Nem lehet, hogy egyenesen felelőtlenség? Nem addig boldog, amíg nem gondolkozik ilyeneken? Mert persze izgalmas, vonzó és csodálatos dolog a távolság. De ijesztő, szörnyű, embertelen és közönyös is! A távolság veszélyes. A távolság vágyat olt a lélekbe, de olyan vágyat, amit nem lehet kielégíteni. A végtelenségnek a vágyát, az űrnek a vágyát. Ördögi praktika, csábítás. Megüli a lelket, és nem ereszti. A távolság bele lehet bolondulni. A fiú, aki a verset írta Balázsnak, ezt jól tudta. Talán mindenkinél jobban. Nem sokkal később bele is őrült a távolságba. Túl nagy távolságra került mindentől és mindenkitől, és végül nem bírta ki. Öngyilkossága előtt ilyen sorokat írt:
"Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön szárítottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
És ezt is:
"Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek".
Azt hiszem, azt akarta József Attila, hogy a kis Balázs soha ne jusson el a lelki pokolba. Ezért ígérte meg neki az üveggolyót. Talizmánnak a távolság ellen. Megígérte, de nem adta oda. Hiszen neki se volt....Talizmán, hogy... ne nőjön a lelkünkben a távolság a lehetőségek és a vágyak között.
Távolság és vágy együtt: maga az Elérhetetlen. Vannak talizmánok, amik ezt akarják elűzni. Hogy ne ismerjük az elérhetetlenség fájdalmát, ami minden lelki fájdalmak legerősebbike. ...

Láng Róbert pedig egyik magyarázata szerint az apa ekkor erőlteti rá saját vágyait, álmait a fiára...
Erről egyre többet hallani. S újra meg kell említenem itt Novák Péter dalát (Apa véd)
Talán mindaz amiről énekel benne épp a távolsággal védhető, mindazok a lelki - zavarok, ami elől sokunkat nem védett meg sem apánk, sem anyánk, és őket sem... Nekünk kell megvédeni magunkat, és megtanulni a távolságot, amit én a terápián szépen tanulgattam.....   


Nincsenek megjegyzések: