Kép s Chatgpt-vel való kommunikáció

Ezt most csak úgy itt hagyom.... 

https://chatgpt.com/share/6aa2fbf1-8c84-83eb-8c9d-a4f712d264fd?ogimg=plain&fbclid=IwdGRjcAUP3XFjbGNrBQ_dRHBkb2YFZXh0bgNhZW0CMTEAc3J0YwZhcHBfaWQMMzUwNjg1NTMxNzI4AAEeXrbUOlcksIY2bEjpGcGrRYZ0q1yfEKwdE47MHUAT0ON5paCHUvVoLQT10RM_aem_qt9tqMhL8r3GHbT1hoXM3w

Marakkó - összefoglaló

Annyira sűrű volt Marokkó, hogy még mindig nem nyugodott le bennem annyira, hogy egyáltalán mesélni tudjak. Kb. most jutottam el oda, hogy úgy emlékezzek vissza, hogy kimerjem mondani, igen tök jó volt. A 7 napból 3 vezetett út volt Marakeshbe, Rabattba és 15-én a szülinapon a Mecsetbe, ahonnan Ritz Caféba ültünk be, ahol a Casablancát forgatták. Mindről tudnék írni hosszabban. DE kezdjük az elején, A repülő út azért volt hosszú, mert Párizsban az átszállás 8 óra várakozással telt, ami hamar elment, de elfáradtam, már itt volt egy kis bibi, hogy melyik terminálnál kell lennünk. B20 volt kiírva Casablancára de az nem a miénk volt jó pár cigi után ez kiderült időnk volt még, mint a tenger átbuszozottunk a helyünkre - majd kiderült ha fordítva kellett volna menni nem tudtunk volna busszal se hacsaknem körjárat, de akkor tenni kellett volna egy kört a reptéren, ami óriási.

A szállodából mi kértünk taxit de nem találtuk. Erre míg elszivtunk egy cigit oda jött egy srác hogy el elvihet-e nos 100 dirhamot sporoltunk. Szerencsénk volt.

A szállás első benyomásra iszonyat volt, bármilyen szép is. DE aztán belaktuk. Másnap óriási feszültségekkel próbáltunk pénzhez jutni. Én csak a saját részemről mesélek, barátosnémnek is volt idegeskedni valója.... Nekem Révólúton volt dirhamom és itthon is váltottam keveset, de gondoltam levesszük ATM-ből. Meg ahogy Móricka elképzeli. vagy öt másodpercig kattogott a masina miután megszakította Gergő a tranzakciót látva, hogy nincs lehetőség kivenni pénzt. Bennem megfordult a világ ezalatt, mert láttam magam előtt, hogy a kártyámat elnyelni készül a nem túl modern masina. Beleszédültem. De aztán kiadta. USD-m is volt végül azt váltottunk. Rám pedig rám-jött a nagywczhetnék. Andi szerint az idegtől. Biztosan. Na ide-oda majd vissza séta majd kimentünk a tengerhez. Casablanca ezen része abszolút nem használja ki partját és annak lehetőségeit. Imafülkék Makó felé nézve vannak padok és ennyi. Egyik felén világítótorony a másik felé a nagy Mecset. közte hosszan a semmi.

Másnap Reggel indulás Marakeshbe. Útközben megállítottak minket és igazoltatták a sofőrt, amivel elment egy óra :D végre indulhattunk, fél óra múlva kitörték a minibusz ablakát menet közben a kertészek, egy kővel, ami visszapattant 😊 Újabb óra állás, és és kétségbeeséssel, telefonálgatások közepette nagy intézkedésekkel, jött egy másik transzfer kocsi értünk. Ez idő alatt vagy négy program ment volna le. Tájékoztatásunk ugyan elmaradt, de sodródtunk. Várt minket az idegen vezetőnk. Elvitt ebédelni. Majd a piacra. Ahol csináltunk Andival egy jó alkut, Majd tevegelni vittek, hatunk közül ketten ültek fel :D Egy lány és Gergő, aki szegény egy bolond tevét fogott ki, ráadásul nem volt jól rátéve az ülőke így leesett róla, de Hálaisten jól esett, meg se ütötte magát. Végül szerencsésen visszaértünk a szállásra a kitört ablakú autóval, amit addigra lefóliáztatott a sofőr.

Casablanca belvárosa nem egyszerű. Gergő tájékozódási képessége nélkül én elvesztem volna. A közlekedés iszonyat. Tunéziáról hallottam, hogy hasonló :D De szerintem itt még rosszabb. Dudáló motorosok, mindenki csak megy előre senkit nem engedve el. Gyalogosok is csak mennek előre, mindenkinek mindegy piros vagy zöld a lámpa. Szabályok mintha nem lennének, s közben dugók. Fütyülő arabok – Petit taxit is így intenek le 5 méteres távolságból. Sokszor ijesztő s rémisztő, de a negyedik nap megszokod valamelyest.

Mi a ramadam  utolsó nyolc napján mentünk. Nem is nagyon ettünk, csak reggelit a szállodában. Valószínűleg ezért is voltunk kicsit feszültebbek, mert éhesek voltunk. A szálloda mellett volt két bolt este nyitva ahol csokit s colát vettünk, meg vizet. Na abból se ittunk sokat. Szóval a szervezetünk kimerült étel s ital nélkül. Mondjuk én ehhez hozzászoktam már, de nem ennyire. De legalább nem költöttem sokat. Hihi.

Rabbath gyönyörű. Körbe vezetett minket egy kedves arab három részen. Csodálatos volt. Majd a tengerparton megebédeltünk. Másodszor is isteni kaja olcsóbban mint Marakeshben. S kB ez volt az össz normál kajánk, bár mekiben s burgerben ettünk többször is.

A melegvizért a fürdéshez minden alkalommal harcolni kellett idézőjelben. Attól függött ki volt szolgálatban mert volt aki nem kapcsolta be. De összességében jó volt a személyzet.

Az alkudozás jól ment a piacon, de nem a műfajom. Andinak 500 dirhamról 350-re levittük a parfümjeit. Először nem akarta adni erre Andi otthagyta volna de visszahivott hogy oké odaadja. J

Nekem baromi fárasztó volt a piacolas mindenhol.

A napi séták nem, hisz kB ugyanannyi lépést teszek meg naponta.

Érdekesek a kontrasztos helyszínek. Egyik oldal nyolc kerülethez hasonló öt lépés s a II. Kerületben vagy. Minden utca ilyen.

Az arabok öltözéke ahogy mi hívtuk manó ruha s a papucs nekem tetszett. A csukjások kicsit ijesztőbbek. Rengeteg néger akik asszimilálódtak az arab világhoz. Látszólag békésen együtt élnek de alapból úgy kommunikálnak mintha veszekedés lenne pedig nem, kívülről bunkók az emberek másfelől kedvesek. Na ez a kontraszt is érdekes. Nem tudtam hova tenni.

Összességében egy élmény volt. De nem mennék vissza. 

mizu 2.0.

Az előző poszthoz annyiban kapcsolódnék, hogy megint egyre többen kérdezik tőlem, hogy mi van velem?

Nos apu halála nem volt váratlan, de azóta sem tudok sírni. Ez betudható egyrészt annak, hogy jól rendeztem le magamban a dolgokat, másrészt a nagyobb részt a gyógyszerek hatásának. 

Voltam azóta nagyon feszült, s voltak szorongásaim, ezekre jó az érzéstelenítés, amit a rivotril tesz. Egy bizonyos Boldog, nyugodt lebegésben tart. Többen jelezték, hogy szedál, lassít. Lehet, de a hangulatom jobb s nyugodtabb vagyok. Olyan visszajelzést is kaptam, hogy kisimultabb vagyok. Volt, aki kiegyensúlyozottnak látott.

Az agymenseim mindenesetre leálltak.

A fixacióból kitőrtem.

Van egy Facebook poszt ami nagy megértést adott - ez lenne az:

https://www.facebook.com/share/p/1CZHptH9Nf/

Itt is kapcsolódnék az utolsó posztomhoz. 

Abban is ez volt a fő vezérvonal. 

Meg a többiben is. 

Sok mindent megértettem az elmúlt hosszú évekből, évtizedekből. 

II. 

Voltam Marokkóban. Erről külön posztot akartam írni. Mert annyira sűrű volt. De lehet hagyom is egy másik bejegyzés erejéig. 

III. 

Amire viszont rajöttem még, hogy mások kedvéért nem szabad feladni a saját jólétemet. Ez is a határok meghúzása illetve kijelőlése. Őnérvényesíteni tudni kell. Ezt a kos bennem tudja de a halak s a nyilas nem tud nemet mondani. 

Mások kedvébe járni úgy hogy elveszted önmagad fölött az irányítást a lehető legrosszabb kombo. És ezek szépen összefüggnek. 

Szóval mizu? S veled? Te hogy vagy ezekkel? 

Nekem szerencsém van, mert rég ráláthattam tanáraim által, hogy mi miből adódik. A bűntudat kemény mélyére már rég nem megyek. Inkább észbe kapok, s egyre hamarabb, majd lépek a kiegyensúlyozottabb irány felé, magamat választva. 

Ezt kívánom Neked is kedves olvasóm.

Az légy aki vagy!

Mizu? (0.1)

Többen kérdezik mostanában, hogy mi van velem? 

Kb. A "semmi" s az "ugyanaz" körül tengek. Lássuk hát..... 

A Nyomorultak musical egyik fő dala cseng a fülemben, hogy amit Jean Valjean - azaz Vikidál oly szépen előad, amikor megmenti Marius Pontmercy-t - az egyik forradalmárt, Cosette szeretőjét. Vidd haza - kérleli Isten, miközben ő maga viszi oda... Ezt a dalt szoktam hallgatni, amikor egy nekem kedves - vagy egy hozzám közel álló lélek "eltéved" én pedig valamilyen szinten útnak eresztem, irányba állítom, kísérem, vagy épp csak mellette állok. Általános dolog az hogy ezen emberek bár nagyon különösek, de különbözőek, ám vannak hasonlóságok köztük..... A sprektum színes s tágabb. A nehézség bennük is kb. De ha én megszenvedem ezt a nehézseget s túl leszek rajta, akkor ők is túl jutnak a nehezén a saját problémájukban. 

Eddig így volt ez. Talán húsz éven át. 

Sok szeretettel "szenvedtem" át magam, nem kevés lelken át, s legjobb tudásom szerint, amíg meg nem szülöm a tovább lépés s az újjászületés kegyelmét... Igyekezve nem ártani senkinek... 

S itt kell megálljak egy kicsit. Húsz évvel ezelőtt volt egy két olyan személy, akinél nem tudtam nem ártani. De az se volt tudatos. Voltak akiknél nagyon bekavarhattam, vagy, akiket nagyon bekavartam, de később megtudtam, hogy jó felé ment a sorsuk. De akkor én is be vtam zavarodva. 

Ám ártani sosem akartam senkinek. 

A minap hallottam egy kijelentést, hogy isten mentse az egyik személyt, akit én is nagyon szerettem. Nem tudtam eldönteni, hogy tőlem vagy az én szeretetemtől mentse - e az illetőt vagy csak úgy általában, általánosan. De hogy mégis mitől? Egyet tudok, s szerintem ezt az a személy is nagyon jól tudja, akiről szó van, hogy nem bántottam semmivel. Annál jobban szeretett ő engem, hogy picit is bántsam, s ezzel a szeretettel  sosem éltem vissza. X évvel ezelőtt pont ő lépett át egy határt, amit nem szabadott volna. Ám tudom, nekem akart örömet szerezni. Lépett, és cselekedett, sőt ugrott egy nagyot. Félelmeken át. Valójában büszke vagyok rá. De nem szabadott volna megtennie, amit tett. 

Isten mentse őt! Igen, akkor - de, inkább vigyázza! S éltesse sokáig. 

Azóta láttam őt párszor, s amit láttam belőle nem épp túl pozitív kép sajnos. 

Nem hiszem, hogy boldog lenne a bőrében. Akkor mikor kísértem látható nyugalom s kisimult boldogság ült rajta. Ez az évek során eltűnt szerintem. De ne legyen igazam. Kívánom neki h találjon vissza ahhoz az állapothoz. 

S ha az az ára, hogy az az isten ne mentse attól amitől tartották őt, akkor az én istenem óvja szeresse annyira, hogy ne okozzon neki csalódást újra! Merjen lépni, akár ugrani mindig, mert az ő mozgása áldott, angyalok kísérik. 

Fáj.. a szívem szakad meg, ha látom rajta azt a keserűséget, amibe képes beleragadni. Kívánom, hogy lépje át. 

S milyen fura most, hogy ezt leirtam, nem azt kérem mentse őt Isten, vagy esetleg újra én, hanem azt szeretném, ha ő lépne át azon amit látok rajta mindig. Legyen ereje hozzá! Mert van ezt tudom. Nyissa meg saját kapuját, ahogy mellettem kinyitotta, elsősorban önként s vidáman, vidám legyen! Ezt kívánom neki is. 

Adva kaptuk egymástól ezt, ez a vidámság volt kapcsolatunk ajándéka. 

Talán megadatik Neki is ez még...

Rajtam kívül is...

Így legyen!

Huszonöt éve volt  - és én még mindig már megint róla írok.... Már én magam is unom..... El kéne engedjem.....

S ha én nem tudom, merem állítani, mindennemű beképzeltség nélkül, ő sem tud engem. 

Volt aki szerint újra fel kellene venni vele a kapcsolatot... Lehet....

De az "isten mentse ettől" ... Hát lehet....

Egyszer azt írtam valahol, hogy remélem megmutatja nekem más hasonló lelkek magukat. Na én azóta sem voltam erre igazán kész. Nem tudtam megnyitni azóta sem mást sem magamat. Próbálkozások voltak, de nagyobb kavart okoztam volna, ha.... És én sem bíztam senkiben azóta... 

Sérült részünk nem engedi a megnyilást. 

Függetlenséggel álcázott távolságtartás... Az nagyon megy.... A birtokló, kötött, szabadságot nem biztosító kapcsolatokat már befejeztem, de a másik esetben is lemondok az igazi életről.... Ál-biztonság az kell. Ezzel az életöröm elvesztésével fizetek. Durván..... 

S, ami nem tetszik, hogy ezt látom az ő fotóin is, rajta.... 

Többen kérdezik mostanában, hogy mi van velem? Ez a bejegyzés. Ez van. 

Elteszem, mert találó, mégis unalmassá már nekem - magamnak is. 

Munka

Lassan egy hónapja fáj a fogam :(  Ebből két hét csíkcserés szájsebészeti kezelés. :( Reggelente sokkal rosszabb - de ha véletlen ráharapok az pokol. :( Mindjárt utazunk Izralbe, és nekem még mindig fáááj. :( Igaz kezelik, de akkor is.

Ma este végig gondoltam - mivel alsó fogról van szó - tuti a bikához tartozik, vénuszi - vagyis az anyagi biztonságomhoz köthető.... Rhülke könyve szerint ugye a hatos fog pedig munkához köthető halál - pl. ambició megszünése.... Az hogy gyulladásban van az biztos, hisz még gennyezik, vagyis még marsikus is. Tehát akarati kérdés alapvetően.

A kép összeáll, a kérdés adott: Biztos, hogy ezt akarom-e csinálni amit csinálok és így és ennyiért? Nem mintha kevés lenne vagy ilyesmi, csak..... Asszem nem ez az életcélom és nem biztos, hogy erre vagyok hivatott..... Döntenem kellene, hogy folyt. köv. - vagy valami más után nézni. Csakhát...... 

Én állítom nekem egy itthon végezhető munka állna testhez :D 

Emlékszem, amikor a szállóra kerültem az akkori főnökömmel úgy egyeztünk meg, hogy egy héten egyszer bejárok Hozzá a többit itthonról végzem. Kb. fél évig így is volt, amíg nem kezdődött el a krizis időszak, mert onnantól a szállón dolgoztam. Igaz 12 és fél év lett belőle :) Akármilyen kemény is volt, a helyemen voltam, bármennyire is nehéz volt. Az is otthon volt - csak épp más otthona - mintahogy Marcinál is, náluk otthoni környezetben dolgoztam.  

Ám az egyik álmom, itthonról dolgozni :) X-es ház ura a IV-esben - és hatos ház ura a IV-esben... mondom, testhez álló lenne :)

"Sikerek, tapasztalatok, kapcsolatok, szép emlékek"

Kb. egy hónappal ezelőtt egy zárt facebook csoportban találtam egy bejegyzést. Nagyon megfogott.
Tudom nem illik lopni a posztot, sőt nem szabad, főleg kihozni onnan - de ezt most egyszerűen muszáj nekem. Hátha kedvet kap valaki ehhez a remek gyakorlathoz. :)

A posztot író hölgy (D. B) arra kérte a csoport tagjait, hogy "képzeljük el, hogy a múltunk egy óceán, melynek mélyén számos kincs lapul - (sikerek, tapasztalatok, kapcsolatok, szép emlékek.)

Úgy folytatta, hogy azt kérdezte tőlünk, ha alá kellene merülnünk, hogy felszínre hozzunk valamit, ami most segítségetekre lehetne- mi lenne az?

S feltett egy képet a nyugodt tenger felszínéről. Azt hiszem ide is teszem:

Nos nekem a szívem megállt egy pillantra, majd kiugrott a helyéről, és aztán újra megállt, annyira megfogott a poszt.... Először nem is kapcsoltam, nem is tudatosult miért. Tudatosan nem foglalkoztam vele, hagytam, tovább léptem, menekültem a "normális kerékvágásba" - és otthagytam a gépet, folytattam a valóságot, amiben élek, hetekig nem is gondoltam a posztra, éltem az életem.
Aztán pár hét múlva visszaléptem abba a zárt csoportba, válaszolgattam egy két posztra, és ahogy lejjebb görgetek, feljött ez a poszt újra. És abban a pillanatban összeállt, leesett - tudatosult bennem valami....
És elkezdtem megfogalmazni... amit most egyszerűáen idemásolok. Magamat idézve:

"Most látom csak ezt a posztot újra... Fura mert hónapokkal ezelőtt meditáltam Utoljára s volt egy folyton visszatérő meditációs kép illetve szimbólum tár, amit nem tudtam hova tenni.
Több alkalommal vissza - visszatért a kép h "alámerülök", ott a mélyben találok egy hajóroncsot, aminek mélyére leásom magam s a belsejében az elhagyatott sötét roncsban találok egy termet amiben rengeteg arany van. Igen ám de a terembe az autista fiú kísér be akinek nevelője voltam. Tudom ott lent h az arany nem talált érték hanem a saját szivem fénye tudom h ezzel az autista sráccal osztom meg azt. A miénk. Közös érték közös fény s közös arany. Mert együtt találtunk rá s mert az ő érdeme is s ami az enyém az az övé is.

Hónapokkal ezelőtt befejeztem a meditációkat nem folytattam. Valahol ott hagytam abba hogy a fénylő aranyhoz közeledünk s együtt egyszerre megpróbáljuk megerinteni. Már benne vagyunk az arany fényben már közel vagyunk nagyon s ekkor a következő kép mielőtt megerintenénk ,h összeölelkezünk. - szorosan. Ekkor többször hirtelen visszatértem a valóságba s vége lett a gyakorlatoknak. Aztán abba hagytam a "gyakorlatsort"

Persze uránuszi ember lévén nem tiszta az idő-sík nekem, mert évekkel ezelőtt is lehetett ez, vissza kellene nézni a blogot. De ez most mindegy is, A lényeget nem túl hosszan megfogalmaztam. S hát ugyebár az Univerzum idejével viszont teljesen együtt haladva most érett meg, hogy újra megosszam ezt.

"sikerek, tapasztalatok, kapcsolatok, szép emlékek....."
Igen, mindez ezt jelentette nekem, s azóta is ezt jelenti, Marci jelenti ezeket számomra, az emléke is.
Az utolsó blogbejegyzésben írottak sem veszi el ennek a ténynek erejét, mert valójában egyátalán nincs bennem rossz érzés, se lelkiismeretfurdalás, sokkal erősebb a szeretetem felé.....


Hogy az Én mesém című blogbejegyzésem, a folyton visszatérő folytasásos meditáció - imaginációs dolgok évek óta mik, mit jelentenek, kiről és miről szólnak nem tudom, hisz nem terapeutával végzem - látom ezeket - csak nagyon ritkán kapok visszajelzéseket - ha épp kérdezek, de rég leszoktam már arról, egyet tudok mindannyiannyiunkban fut egy-egy belső program, egy belső monológ, egy belső mantra és egy belső kép stb. de leginkább egy story.... Nekem - vagy Bennem Ő és kapcsolatunk egy ilyen program. Rengeteg szerepet élhettem meg az idő alatt, míg kisértük egymást. Ő Pedig annyira elfogadott.... Te megtapasztantad valaha az önzetlen, feltétel nélküli szeretetet valaha? Szerinted létezik? Te megadtad ezt valaha valakinek? Kérdezte valahol valaki. és én Ezt válaszoltam rá: Egy baj van. Szerintem ezt a fogalmat egy Anya "tudja" adni gyermekének s mégis mindenki ebben a témában párkapcsolatban gondolkodik. Én megkaptam életemben a feltétel nélküli elfogadást egy autista sráctól..... Nevelője vtam három évig. Ő nagyon közel engedett magához. S közel is jött. Vele illetve tőle éreztem az elfogadást.... S ez a szeretet. 

Az  Anya helyett Jézust sőt Istent hoznám be azóta a képbe, de ez csak mellékes, és kiegészíteném azzal, hogy én sem voltam híján az Ő elfogadásának...... 

Sokkal inkább érzem Őt testvéremnek, mint eddig bárkit, a két tesóm, sőt az egész rokonságom  vadidegen Hozzá képest.... Míg tőlük félelmet érzek a mai napig, Marcitól egyátálan nem féltem. Közeli, ismerős és biztonságos kötödésem volt Hozzá.... erős kapocs - amiben, azt hiszem mindketten erősödtünk, és emeltük egymást. 

Mi jár a fejemben?

Mi jár a fejemben? Valószínűleg a napokban  álmodott álmom hozta fel. Az álom lényegtelen, nagyon össze-vissza volt, négy dolgot álmodtam négy helyszínen egyszerre, mind feldolgozást igénylő múltból. Közte volt Marci is, az autista barátom, a szálló s még két dolog, de én valamiért M.-et ragadtam ki...Valószínűleg azért, mert ő áll hozzám a legközelebb....

Felfoghatatlan számomra, hogy mit okozhattam benne lelkileg azzal, hogy egyik pillanatról másikra ott hagytam. Évekig mentem hozzá, majd kész másnap már semmi. Feltételezéseim sincsenek mit okozhatott ez benne. Még azt is meg merem kockáztatni, h én is úgy hiányoztam neki mint ő nekem, nem tudom igaz-e, mintahogy azt is tudom feltételezni, hogy esetlegesen nem is akarta volna h menjek, bár nem hiszem. Egy biztos csorbát szenvedhetett a bizalom, ami első perctől megvolt s aztán nagyon elmélyült.... Fekélyes sebet ejteni egy másik ember lelkében nem szabad. A Léleknek s a szívnek húrja van, ami sajnos elszakad, még akkor is ha nem feszítjük direkt, s nem is játszunk velük. 

Ha belegondolok én mit éltem át a barátom "elvesztésekor", simán lehet ő is hasonlókat élt át. Persze, tudom akkor a lehető legjobb döntésemet hoztam, kórház előtti napokban, de ezt el kellett volna Neki mondjam... S akkor....

Később jó pár év után találkoztunk az utcán. A járása megváltozott, amikor meglátott, kihúzta magát - majd megfogta az ujjam.... Pár mondat erejéig szorosan fogta - el nem engedte az ujjam, mellém állt... majd miután elbucsuztunk szembe fordoltunk, még jobban kiegyenesedett, szemeink érthetetlen párbeszédbe fogtak, s játszmát nem tűrően, felnőtt érett ember módjára utat engedett nekem s köszönt el tőlem: "Szia Geji"! Ebből tudtam, helyre tette - talán.. Remélem.... 

Lehetőségek

Elég régóta nem írtam.

Hatodikán volt egy éve, hogy felmondtam a munkahelyemen, akkor nekikezdtem egy piszkozat írásának, de két mondat után otthagytam az egészet s azóta még a blogra sem gondoltam.

A napokban találtam egy gyönyörű mély kék üres füzetet s arra gondtam újra naplót kellene írni.

Ma láttam a facén egy 2017-es emlékemet, ahol egy ismeretlen auti srácról írtam. Itt is írtam már róla egy bejegyzést, „nagy lehetőség” címmel. Nos a srácról 2003 óta tudok, de azóta sem találkoztunk. Én csak a horoszkópunkban láttam nagy lehetőségeket – ezt alátámasztották a 2021-es blog bejegyzésben írottak. Sokat megtanulnék tőle magamról. Ebben biztos vagyok.

Ezt a gondolat-kört kellene áttranszformálnom végre arra, hogy én is sokat taníthatnék neki. Csak ezt nehéz elhinnem magamról.

Marcinak sem tudom mit tanítottam igazából. Pedig ő teljesen elfogadott tanárának. Azontúl hogy biztos vagyok benne, hogy biztonságot nyújtottam neki, ameddig kísértem őt.

Testvérem druszájával azóta sem találkoztam még egyszer sem. Talán amíg nem hiszem el magamról, hogy mikre vagyok képes, nem is fogok.

Szeretnék lépni már – ennek bizonyítéka, hogy jelentkeztem egy állásra így egy év után. Megváltozott munkaképességű munkavállalót keresett a Kézenfogva Alapítvány szociális asszisztens munkakörbe. Magam is csodálkoztam h jelentkeztem hihi. Persze egyből több lehetőség is befigyelt más helyről, amint lép az ember egy lépést jön feléje is lehetőség. Aztán megint dönthetünk. A döntésképtelenséget pedig felboritja újra az idő. Nem tudom érdemes-e húzni – de lassan muszáj lesz dönteni, s lépni egy újabb lépést...

Amikor betettem a lábam az alapitvanyba előjöttek újra az eltemett álmok belőlem. Fura érzés volt. Kis bizsergető repülés-start. De nem engedtem eluralkodni. Földön kellett maradni. Az ott történt szinkronicitásoknak sem engedtem, hogy elrugaszkodjak. Esélytelenség s a jövőbe vetített kudarcok is visszafogtak. De jobb is így. Most azt gondolom egyenlőre ott leszek majd ahol kell lennem... Sőt most is ott vagyok. Ott, ahol szükség van rám. 

múlt s jelen

Bevezetés I.

Az utóbbi hónapok újra igen nehéz helyzeteket teremtettek, amikkel baromi nehezen küzdők meg. Persze Ilyenkor vagy ezek után szoktam újabb bejegyzést írni.

Nem is tudom hol kezdjem, bentről kifele, vagy kintről befelé? Vagyis a bennem megéltekről, vagy a világ alakulásától? Mikró és makró-környezet leírásával, vagy csak úgy - ami bennem van?

Lassan itt van a választás..... Orosz-Ukrajna háború.... Munkahelyi dolgok.... Családi dolgok.... A bennem át és megélt "zavarok", "háborúk", kételyek és az önbizalom-hiányra és egyéb dolgaimra visszavezethető egyéni-szociális bajok...

Szóval lenne miről írni, és én újra "csak" magamból kiindulva tudok. Legalább is arról, ami foglalkoztat...

Bevezetés II

Itt-ott felmerült egy-két fontos kérdés, mind a baráti mind a munkahelyi problémák kapcsán.

"Én-közlés – Te-üzenet
Milyen a hatékony kommunikáció a párkapcsolatban? Induljunk ki abból, hogy az a célunk, hogy a párunk megértse azt, amit mondani akarunk. Azt szeretnénk, hogy megértsen minket, és nem akarjuk bántani, kigúnyolni, megalázni őt. Ha így van, akkor kritika helyett tárjuk fel érzéseinket, szükségleteinket, vágyainkat.

Vádaskodás helyett önfeltárás
Az önfeltárás rólunk szól. Én-közlésnek, vagy Én-üzenetnek is nevezik, mert egyes szám első személyben fogalmazzuk meg, nem tartalmaz kritikát, támadást, kizárólag érzéseinket, gondolatainkat, kívánságainkat.

Ezzel szemben a Te-közlések vagy Te-üzenetek a másikra vonatkozó negatív értékítéletet közvetítenek. A beszélő szándékától függetlenül agresszíven, vádlón hangzanak, s ezért óhatatlanul ellenállást váltanak ki...."

Ez nem csak a párkapcsolatban, hanem minden kapcsolatban így van... 

Képtelenek vagyunk így kommunikálni. Tele vagyunk elvárásokkal és ítéletekkel, vádakkal.... S persze sérelmekkel, amikről nem tudunk s nem is akarunk beszélni. 

Az egész magyar nép - legyen ez sztereotípia - előítélet - séma - nevezd ahogy akarod, szóval mi magyarok azt hiszem mindig a másikkal foglalkozunk ... mindig másokkal.... ha magunkkal, akkor vagy teljesen leértékeljük magunkat vagy egohuszárként ülünk a lovunkon és sokan ráadásul fordítva is hihi.

Kevés nemest ismerek, aki képes magasztos szépséggel vágtatni, olyat, aki szép lassan halad és még ügyesen is ül a lovon szinte alig....

I.

Agyban de csak elméletben felfogtam h anyám félt... nagyon félt. Ám a kommunikációs technikája a hangsúlya s mindaz amit én belevetitek egy kérdésébe az rémisztő..... Fél mondatokban kommunikál, persze h lefordítom. De rosszul. Nem jönnek át a féltései hanem inkább a megsemmisítés a megkérdőjelezése a bűntudat-keltése s a támadása jön nekem le egyből. Vagy ezt élem meg..... A reakcióm: egy agresszív ordító sakál lesz belőlem aki védi magát tőle ill a s saját megélésemtől......

Lehet projektálom, de csak részben igaz ez, így élem meg - és erről én nem tehetek. Fel mentem-e magam? Nem, az asztrológusaim mentettek fel - magam előtt. Ja, hogy a horoszkópot használjuk felmentésre? Ez is lehet. 

Szóval innen indulok....

II.

Buzsáki Gábor - asztrológus, az asztropatikájában megosztott - ha jól tudom 2016-ban egy cikket. Túlvilági segítők címmel, amiben kifejti, a IV-es, 8-as s 12-es házak bizonyos tapasztalatát a célok s tervek összefüggésbe hozatalával. 

(Itt a link hozzá). 

Rendkívül érdekes összefüggést láttam meg. 

Eddig mindig a terápiám során a családállitásomat papirlapokkal való megosztásaim során arra figyeltem arra tettem a hangsúlyt, hogy arról írjak amikor felemeltem a padlóról az én-jelölő papirlapot. 

Nos 2012-13 óta most először vittem át a fókuszomat az azt követő történésre. 

A terapeuta ezután miután hagyta hogy ott "tartsam" magam a levegőben a családom felett, tényleg eszméletlen érzés volt, ám egy kisidő múlva megfogta a papirlapot feltette azt a kérdést mi volna ha most visszaállitanánk a RENDET? S "viszarakott" a helyemre ahova tettem magam először. 

Lemondóan néztem lefelé ám mondtam oké..... 

S akkor elkezdett a RENDNEK megfelelően sakkozni a papírokkal..... Egy két lapot felcserélt s hagyta hogy megérintsenek az energiák. Persze közben beszélt is hozzám. S raléptetett az én jelölő lapra... 

Döbbenetes volt, amikor az apai részt "megmutatta", valamit energetikailag is csinálhatott, mert a kezével is megérintett, elöl a szívemnél lezárta bezáratta hogy elfollyon mindaz amit a férfi őseimtől a hátamba kapok a múltból. Na ez az energia, ami a hátamba csapódott döbbenetes volt. Életemben először éltem át azt a fajta támogatást ami akkor s ott valami mérhetetlen erővel vagtázott belém. Nagyon kemény élmény volt. Mert mindeközben imagináltatta is ami duplán felerősítette az érzést, élményt. 

Szóval a láthatatan segítők ott voltak...

Láttam éreztem ahogy a hátamba ömlik az energia s közben elképzeltem, ahogy a férfi ősök ereje költözik belém... Láttam s néztem az alkoholista erőszakos nagyapám erejét, amit talán most először nem agresszióban, hanem erőben fejezett ki, valódi segítő szándékkal, amit "nekem" szánt.... Láttam "Kovács"-okat, akik még onnan kapták vezetéknevűket, amik a foglalkozásuk volt. Mind a hátam mögött, erőt adva nekem. 

Na ez az élmény legalább olyan erős volt mint a papirlap felemelése. 

Aztán még egy gyors helycserét csinált a lapokkal a végén amit sajnos ő is későn vett észre. Az öcsém helyét felcserélte a bátyám helyével. Ezt sajnos csak akkor amikor már leléptem az én jelölő papirlapról. Energetikailag nem fogtam fel a jelentősségét. De ez már egy másik történet.

Szóval tenyerét a mellkasomra helyezte előttem a terapeuta előttem szemből. 

Írtam ez azt jelentette számomra, hogy zárjam le azt, ne adjam ki magamból soha s ne adjam át soha senkinek ezt az élményt. Valószínűleg nem ezzel a szándékkal tette, hanem, h figyeljek inkább oda, a saját szivemre, vagy nem tudom, nem tudom miért érintette meg ott, s miért állt velem szembe abban a helyzetben. 

Még rá is néztem egy pillanatra. Szavak nélkül tudta nagy dolgok történnek. Érezte ő is, munka folyik s erős. Ő is munkában volt. Viszont Nem emlékszem ezt így megbeszéltük-e? Hogy elmeséltem-e neki, vagy akár utólag felmerült-e ez?

Ám a szemeim tuti olyanok lehettek mint akinek adneralin s dopamin szintje az egekben. Izzadhattam is az energiáktól. 

S hogy jött ez most fel?

Mérhetetlen erő van mögöttem, olyan, amiről addig fogalmam sem volt, s a mostani élethelyzetben valószínűleg hiányát véltem csak érezni. S érdekes, hogy utána nyolc - kilenc évvel csak most elemezgettem ezt. 

Itt az idő a láthatatan segítőimet kérni, hogy támogassanak..... Vagyis inkább hogy adjanak erőt onnan hátulról, hogy tovább folytatódhasson az "élet".... 

A használatba vétel az más ugyan. 

Az egy külön poszt illetve bejegyzés talán. 

Addig is folytatom a terápia című sorozat második évadját. Hihi. Az is kavarodik ám bennem.... 

Ujjabb mélypont

Sikerült újra felborítanom az alvási ciklusomat újra. Teljesen kiestem a ritmusomból, ami kb. fél éve végre beállt a Sunrider nem olcsó TOP kapszula rendszeres szedése által. Ez a kis megbotlásom azt eredményezte, hogy nem a szokásos szorongás jött elő, hanem a másik ismerős tünet került felszinre, nem kicsi erővel. A feszültség annyira eluralkodott rajtam, hogy megint rombolt, én is, miközben TOMBOLTAM! Analitikus szempontból Kisebb öngyilkosság elkövetése után (facebook fiók felfüggesztése) kb. egy nap kellett mire regenerálódtam, és visszaálltam, miután újra sikerült egy-két (három) óra mélyalvást produkálnom, és megbeszélnem a párommal, hogy a kisbaba - énem újra előkerült és tombolt egyet nagyobb hiszti nélkül. 

Ami ebben érdekes volt számomra, hogy mennyi fájdalom és düh gyülemlik össze az emberi testben. Elképesztő! E két energia leginkább a borderlineokat sújtja ugyan, kezeletlenül szerintem, de a szkizoidokat is erősen megtépázzák ezek az érzések. 

A másik érdekes dolog, hogy 2012-ben pszichoterápiám alatt éltem át megváltozott tudatállapot és a jelen levés tudatállapota és a múltban levés hármasának folytonos váltakozásai alatt egy igen erős érzést - ami mindhárom időbélyegen és lelkisíkon egyidejűleg volt jelen. Ez a düh - energiája. Már a születésemnél jelen volt.

Meditációmban ezzel indítva rúgtam fel s el az egész föld-golyót, csalódásaimra reagálva. Az elvárásaimat pedig nem dolgoztuk meg sem át.... Az ígéret földje volt ez, amiből nem valósult meg semmi. Leszületésemkor később ugyan vonzott a világ, de volt/van itt valami ami ebből a lehetőségek halmazából valami egészen más s szörnyű dolog sült ki.

Ezzel függ össze a több, mint harminc éve fojtogató fájdalmasság.

A fájdalom és a düh. Érdekes,  mert magát a fájdalmat sokáig tagadtam. A lelki fájdalom a tagadás következménye által csak folytódik. Az pedig csak gyűllik. Egyszer csak erővel rombol. Mint minden. 

Erre a fájdalomra önmagam számára együttérzéssel empátiával kellene reagálnom.

Képtelen vagyok erre. Néma gyerekként kívülről követelném, de a külvilág nem hallja nem látja. Ahogy valószínű anyám sem érzékelte, vagy nem tükrözte jól vissza. Pedig van bennem nem kevés empátia, ami nem visszatért hozzám, hanem egész életemben az anyám kapta. Én mint fénylő csillaga az égen azt veszem észre csak h fényemet elnyeli az univerzum, a nagy fekete lyuk, vagyis a sötét tér. 

Nekem nem egy hanem több tükörre lenne szükségem amik pontos felállitással a Nap fényét - a saját fényemet is - önmagamra tudnám vissza tükrözni. Hihi. S nem hogy tükör nagyítós tükör kell, hogy össze is gyűjtse melegét, s ne csak fényét. :) 

Nem tudom hogy kell önmagammal empatikus, együttérző lenni. Erre kellett rájöjjek ebben a pár napban. 

Ahogy életem során óvodától kezdve kimaradtak a gyerekek úgy bennem is tátong egy rettenetes nagy űr. Meg se tudom szólítani. Pedig nekem kell magamhoz ölelni, s már nem felülről mint a felnőttek a gyereket, hanem egyenrangú s együttérző szeretettel. 

Nimród gyakorlat folytatása

Júniusban született egy bejegyzésem konkrétan a Nimród gyakorlat 

( http://gernis.blogspot.com/2021/06/nimrod-gyakorlat.html )

Tegnap rátalaltam Kováts Tibor hipnotizőr meditációira, hívjuk így megszoktam h ennek nevezem ezeket a gyakorlatokat.

Muszáj volt megvennem, nem hagyhattam ki.

Reggel munkábajövet a buszom meg is csináltam a reggeli-t. Na nem a kaját hanem a gyakorlatot.

Ralax után az instrukciói alapján ott álltam a lépcső előtt. Itt nagyon zavaros lett a kép, mert egyszerre ment s vitt a lépcső felfelé a  lefele irányban. Fura volt. S zavaros az érzés is. Majd az ajtót kinyitva egyszerre találtam magam előző meditációim közös helyiségeiben, a fénylő arany rudakkal teli szobában, ami bár sötét komor szoba a falak sem látszanak a sötétben de az aranyok mindent bevilágitanak. Ott várt újra M. az autista fiú Á - val, az aspis sráccal. Együtt mezítelen lélekkel agyamnak érthetetlen párbeszédben, szavak nélkül a szemeink kommunikáltak. Egy hármas egységet alkotva. Miután a kis lélekcsaládommal összeölelkeztünk így hárman elkezdtem őket reikizni megint. Ekkor hirtelen ott termett a barátom, akiről itt már szintén eset szó a blogban. Érdekes ő az egyetlen aki nem fogadja el a reikimet. Igen furán nézett ránk hármunkra, hogy mi mit csinálunk itt, erős  kételkedéssel, amin én mosolyogtam csak elfogadóan, Viszont mégis teljesen hozzánk tartozik. Ő is a mi emberünk. Hihi. Mindharmunknak természetes volt az  ő jelenléte. Kételkedése esetleges előítélete őket sem zavarta. Ami érdekes volt h míg ő ruhában volt a többiek pőrén meztelenül. De szerintem ez a tisztaságra utalt a meztelen szerepek nélküli játszmamentességre s az igazi öszinteségről szól, amikor nem takarunk el semmit s a titoknélkuliségről. 

Figyeltem ezt a hármas és négyes összjátékot s lelki rezdüléseimet közben s a dinimikákat. 

Érdekes volt. Teljesen más rezgések. De felemelő s megnyugtató is volt egyben. 

A rezgésem s a mai naphoz a Hozzáállásom kicsit változott, miután visszatértem a jelen valóságba. 

A Nagy lehetőség

Hetek óta gondolkodom egy facebook bejegyzésen, hogy meg kellene írjam - de mostanra állt össze bennem igazán, így úgy döntöttem blog-bejegyzés lesz.

Bevezetőként annyit, hogy kb. 2012-2013-körül ismerkedtem meg egy hölggyel, akinek van egy aspergeres fia. 2013-ban megkaptam a srác születési adatait ettől az anyától. Ránéztem a képletre, mármint a horoszkópra - és - bár nem fogtam fel mit látok, mert értelmezni nem tanultam meg az asztrológiát és azóta sem tudok horoszkópiából olvasni, csak azt láttam, természetesen a saját képletemmel összevetve, hogy "húúú!" Azóta minden vágyam megismerni a srácot! 2021. évben járunk, szeptember van, és az anya megkeresett, mert a srácnak problémái vannak. Újra fellángoltam, hogy talán megismerhetem a lényét végre, ennek hangot is adtam újra, már már időpontot is megbeszéltünk, hogy találkozunk, de mindig közbejött valami, ami miatt elhalasztódott a tali.

Nos a képletünkből (szinasztriánkból) kiemelkedő jelzés, és asztrológusi figyelmeztetéssel alátámasztott kérés és figyelmeztetés volt látatlanban, hogy mindenképpen meg kell, hogy maradjak a segítő kapcsolatnál és viszonynál, nem szabad fel vegyem a szülői szerepet, mert nem az én dolgom, hanem a szülöje feladata és dolga, nem lehetek anyáskodó, nem "helyettesíthetem" az Anyukáját...hiszen ők valamiért bevállalták együtt ezt a szindrómát és ezen nem kéne változtatni...(az Aszcendensemen a Holdja), másképpen fogalmazva arra figyelmeztettek, hogy figyeljek oda, hogy ne anyáskodjak felette, ugyanis Nekem nem ez a feladatom Vele, és Ő nem a gyermekem, ne úgy tekintsek majd rá...

Ez elindított bennem valamit, ami csak most október elején körvonalazódott bennem.

Kezdem ott, hogy kiskoromban két nagy musical két betétdala rettentő erősen hatott rám. Az egyik a Nyomorultakból a "Vidd haza", a másik a Miss Saigonból az "Én érted adnám életem" című dalok, amiket nem tudtam hova tenni, hogy miért hatnak így rám.

Később kiskamaszként Pótanyámmal és Barátnőmmel az első asztrológia tanárom egyik ismerőséhez kerültem el, aki a horoszkópiámból és az aurámból s a szemeimből együttvéve felsorolta előző életeim történeteit, vagy ötöt, amiből kiemelkedik a legutolsó, ami ebben az életemben a legtöbb problémámat okozza... "Elég csúnyán ért véget. Nem volt szép...", ahogy a hölgy fogalmazott, és igen óckodva kezdte el mesélni, sőt szinte nem is akart belekezdeni... de végül neki fogott és az aurámat figyelve olvasta a horoszkópomból:

"1900. jan. 1-én született , éjfél után pár perccel, Olaszországban, egy mélyen vallásos, katolikus családban, 6. gyerekként. Anya 47, apa 52 éves volt. A család különlegességnek, Isten ajándékának tekintették Őt, ezért, úgy gondolták, vissza kell Őt adni Istennek, (pap kell, hogy legyen). 5 évesen vallásos kollégiumba járt, bal kezes volt, de bal kezének gyűrűs ujját eltörték, hogy jobb kézzel írjon. Szadista emberek közé került. Jeges víz, kenyér, terror. Nem volt szabad panaszkodni. Szöges ostorral kapott fenyítést, zaklatásokon is keresztül ment. Félig - meddig megbolondult. 24 évesen teológiát tanult. Jó tanuló volt, 5 nyelven beszélt, fordított diplomáciai feladatokat látott el a pápa mellett. Szerény ember volt, nem akart egyházi rangot. Katolikus papként Antónió testvérnek nevezték. 50 évesen egy árvaházat irányított, itt ismerkedett meg a nyomorral. Volt egy kisfiú, aki nagyon hasonlított hozzá, hasonló lelki sérüléseket szenvedett, így nagyon sok baj volt vele. Saját pénzén nevelte. A fiú embert ölt, meggyilkolta az élettársát, aki egy idősebb nő volt és terhes, A nő haláláért úgy érezte, Ő a felelős, mert nem adott pénzt a fiúnak, ezért felvágta az ereit, 1974-ben. Ez okozza a mostani gondok alaptételét."

Nos ekkor értettem meg... a musicalek dalainak hatásai értelmet nyertek - Bennem.

(Később - szintén a nyomorultak Fináléja volt a nagy kedvenceim egyike, ahogy Jan Valjean haláltusájának és Istenhez jutásának csodáját játszák a darabban..... Aki még emlékszik rá és figyelt a facén 2013-ban ezt is sokszor osztottam.. még megkattanásaim idején is... nem véletlenül.....)

Oké, tudatosítom én magamban, hogy ez az élet nem az az élet és oké tudatosítom azt is, hogy nem fogadhatok örökbe senkit, de azért a lelkem mélyén meg van a vágy, hogy..... Le se írom, mert nekem ezt nem szabad :D

Nos még 2013 óta nem találkoztam a sráccal, de már egy vagonnyi érzés és gondolat itt keveredik bennem.... :)

Nekem pedig a "gyógyító" szerepet kell felvenni - ami egy csomó dologgal jár - és bár a szerepet M. az autista fiú nagyrészt megmutatta nekem magamban - de Ő rá is vetítettem egy - két dolgot emellett, és nagyon sokáig az volt a belső álmom, hogy később még lehetek neki is az aki, és aki voltam, életem jóval későbbi szakaszában, de erről már már kezdek lemondani..... Most ez az aspis srác leginkább azt a figyelmeztetést adja nekem, hogy nagyon oda kell figyelnem hogyan viselkedek vele, milyen viselkedési mintát mutatok neki, ugyanis a Jupiterem által szellemi és erkölcsi vezető, "guru " leHETek számára, aki által ő tudja majd jobban megismerni saját magát, saját igényeit és az öntudatát (Nap). Hitet és bizalmat adHATok neki, kitágíthatom a határait, hatással leHETek a világnézetére, formálHATom azt.
Legalább is így fogalmazott valaki, aki érti is a szinasztriánkból kihozható lehetőségeket.


Ami megdöbbentett, amikor beszéltem az anyukával telefonon szó szerint a gyógyító szót használta rám. Én még nem bízom magamban eléggé ugyan, de akár valóban azzá válhatok.


És itt jön képbe igazán az Equus című film imádatom a Gyógyító című film szeretetem és persze az Ötödik Sally - amit 11 évesen olvastam és beleszerettem, dr Ash-nak képzelve magam. :)


Talán újra van remény, hogy önmagammá és sorsomat beteljesíthetően azzá válhatok aki és ami vagyok...... Ha az "ember" is úgy akarja.... És Ádám is :)
Most érzem azt nincs veszve semmi, még akkor sem, ha van, vannak, amik ellene szólnak .....
Legyen meg az Ő akarata.....

csak úgy...

Valamikor tavaly, sőt már lehet tavalyelőtt találkoztam egy réges régi főnökömmel. Nagyon sokat segített nekem ő, az ő bátoritása s valljuk be barátsága nélkül nem tudom hol lennék, hol tartanék most. Viszont pont ő tanította meg azokat a dolgokat, hogy minek van meg s hol a helye illetve hogy milyen szerepeket nem szabad keverni, vagyis hogy minek nincs helye bizonyos élet adta helyzetekben. Azóta s ennek már lassan 10 éve kb helyén tudok kezelni egy csomó dolgot. A Szerepeimet tudom kezelni, de főleg nem keverni bizonyos szerepeket, s ezáltal tudok igazán helyemen lenni.
Nos ez az ember, amikor találkoztunk hosszú idő után feltett egy kérdést nekem a munkámmal kapcsolatban, válaszomból arra kellett következtetnünk mindketten, hogy amíg hagynak a fentiek, az égiek s a munkáltatók, addig bizony én szívesen maradnék.. 

Na azóta sokszor eljött a kérdés nem kellene - e váltanom, de valahogy mások s a magam  segítségével mindig túljutotottam ezen s maradtam.

Ma kaptam egy erős figyelmeztető üzenetet egy asztrológiai prognózist valakitől, mindegy mit - a lényege az anyagiak téren volt. Ez az üzenet azt váltotta ki belőlem megint - hogy jobb maradni ezen biztosabb helyen jövedelem szempontból. Ez az üzenet megint rávilagított arra, hogy egy darabig nem lenne jó váltani, hisz bár nem sok de mégis biztos s törvényes jövedelem forrás ez. 

Igaz még mindig nem csak a pénz miatt csinálja az ember (én), amit csinál. Mégha 10-12év alatt sokszor elfelejtettem mi is motivált s mégha a szépségét már nem is nagyon látja az ember annak amit csinál, legalább ez marad egyenlőre motivációnak. 

Különben még mindig azt gondolom nekem magamnak kell a saját motivációimmal rendben lenni. Többször kellett külső segítség ez igaz. De ma már nem járnék emiatt terápiára. S olyannal sem szívesen barátkoznék már aki a láthatatlan ranglétrán illetve a hierarchiában felettem áll..... Hihi. 

Mint ahogy azt is megtanulja az ember fia, hogy ezen hierarchiában az alatta lévőkkel sem szabad szerepeket keverni. Kemény leckék árán, de megtanulja az ember. 

 

Igen tudni kell hol a helyed. S a helyeden kell boldogulni. Viszont ha tényleg a helyeden vagy akkor bizonyos érzések csak megjelenő jelzések, visszajelzések amelyek segítenek tisztában lenni azzal, hogy hol is a helyed. :) 

Azt hiszem ezt a leckét már akkor is megkaptam, amikor még kicsit se tudtam hol a helyem csupán belsőm sugallta azt hogy a helyemen vagyok de erre akkor meg még kicsit se figyeltem. Mármint a saját jelzőrendszeremre. 

Most írás közben is itt a belső jelzés, többször is, hogy szabad-e írjam, amit írok...

Nos igen, határeset.... 

Aki érti, érti, aki nem nem. 

Különben is Facebook bejegyzésnek indult ez, de jobbnak láttam itt közölni. 

Most viszont abba hagyom, mert ma reggel dolgozom, s bírni kell a 12 órát. Inkább alszom. Hihi. 

Egy jó tanács így a végére: 

Bármennyite is nehéz légy őszinte magaddal. 

S tudd s érezd hol vannak a határok, mert akkor a helyedet is kijelölöd, amin belül viszont mozogni tudsz. Tudom hogy sokszor szűk ez a világ is neked is, de nem érdemes belehalni.... 

 

Nimród gyakorlat

Veres Mónikat szeretem olvasni s hallgatni, mert tele van erős, pozitív sugallatokkal s a tudása is óriási. Az ő által írt gyakorlatot kétszer is elvégeztem, igaz nem azokban az időkben, időszakokban, amit ő javasolt s bár más medijét még nem gyakoroltam be, erős figyelmeztetése ellenére - miszerint kezdőknek nem ajánlott - simán tudtam, ez nekem való lesz. Az lett.
Medik a medikben, ismert helyek s szimbólumok - nekem való tempó s erősség.

Bár Van, aki szerint "túl voltam földelve és sok volt ez, de alapjaiban jó az irány. - önbizalomerősítés volt. 

Az életfámnál időztem, ahol gyönyörű színeket láttam, mielőtt odaérkeztem volna, folyton színes virágokat és élénk, szép színes tájakat láttam magam előtt.
Az égből kapott energiák nagyon is uránuszi kék villogó színeket mutatott, majd egy gömbből kiáradó villámok (Szintén Uránusz) adta az energiát nekem, amibe belecsatlakoztam és a fénye feltöltött, átjárta a testem a fehér fény - miközben rózsaszínű szeretetenergiát kaptam a mennyekből, ezután lementem a hét aranylépcsőn egy terembe, ahol egy trón volt látható, amibe különböző szimbólumok voltak bele vésve, bele ültem és egy láthatatlan erő a fejemre húzott egy aranyszínű koronát - ettől hirtelen mérhetetlen önbizalom-erő keletkezett bennem. Kihúztam magam és mosolyogtam, büszkén. Ekkor megjelent előttem M. az autista fiú, és elkezdett játszani velem egy játékot - a játék végén megfogtam a fejemről a koronát és az Ő fejére tettem játszásiból, aminek nagyon örült. Kacagva fogta meg a kezem. Három lépcső vezetett le a trónról, lefeküdt a földre és kérte én is tegyem ezt. Megfogta a kezem és a háta mögé kellett feküdjek, átkaroltatta magát és úgy pihent kicsit, el is aludt, mialatt reikiztem Őt. Így pihentünk picit, aztán Mikor kijöttünk a teremből felbe törtem a koronát és az egyik felét az Ő homlokára a másikat a saját homlokomra helyeztem. Mindketten elégedettek voltunk és boldogok. Én, mint a meditáló folyton kaptam az energiákat, miközben éreztem, adtam is. Aztán kijöttünk a teremből - visszatérve a meditációból, bár ez sem volt egyszerű.... Erről született egy írásom a Facebookon:

Van, mikor az égiektől kapunk energiát s van, mikor eközben le is vagyunk földelve, s mégis nagyon fáradtak vagyunk, ilyenkor is jó volna pihenni, egy - két technika már a kezemben van a saját energiámhoz, amit még az évek folyamán csak most kezdek kicsit tudatosabban használni....
Tegnap nagyon érdekes élményben volt részem, mialatt Nimród gyakorlatot hallgattam.... Saját magamat - azt a személyiségrészemet, aki hulla fáradtan pihent meg és egyre kevesebb életenergiával rendelkezett egy szempillantás alatt bezártam a szívembe, ami rettenetes módon elkezdett dobogni s mérhetetlen energiát kaptam.
Ez a pillanat két pillanatig tartott s akkor egyszer csak egy teljesen másik dimenzióba kerülve itt lettem a jelenbe, az elmém is letisztulva - új erőre kaptam.
Igen ám, de van nekem egy általam segített segítőm, akinek energiát adtam, ezek után én is újabb energiára kapva tértem volna vissza a gyakorlatból, a száguldó Szarvason szabadságot érezve, a kacagó segítőmmel, amikor is el kellett volna búcsúznom tőle, s ott hagyni őt a saját belső világomban, ekkor egy pillanatra megrendültünk mindketten. Szomorúan vágyakozva néztünk egymásra, megfogtuk egymás kezét s hallottam, ahogy boldogan kijelentem, "jó gyere!!" .... És belőlem mint egy fuvallat kiszállt a "lelke." Összetörve a láthatatlan határfalat a bent a a kint között, miután eltűnt minden s én itt maradtam ebben a valóságban.... Nem tudom mit hoz a jövő, mit hoz ez az egész.... De hatalmas élmény volt.... S tudom folytatása következik.....
Hogy mindez mit jelent nem tudom, de legalább megéltem, hogy a képzelet birodalmával mennyire lehet befolyásolni a saját megélt valóságainkat, érzeteinket, sőt fizikai részünkre is mennyire hatással van.

Egyébként a gyakorlatot két nap alatt kétszer végeztem el, először ugyan ezeket a színeket láttam, de este lefekvés előtt végeztem és a valóságban alvás-paralízishez hasonló merev testi tüneteim voltak, másodszor pedig egy hosszabb utazás alkalmával hallgattam a gyakorlatot és ott éltem meg a fentieket, teljesen átérezve, átélve minden mozzanatát.

Távolság, mint üveggolyó

Egyik barátom felidézte József Attilát egy mondatban: "A Távolságot, mint üveggolyót megkaptam". Írta és ez elgondolkodtatott....

Donna Williams egyik könyvében leírja - jó tudni! - hogy a távolságtartó viselkedés nem jelent érdektelenséget - ez a mondat nagy reményeket adott nekem anno. Ebbe nem mennék most bele. De érdemes mindannyiunk figyelmébe beleiktatni ezt.

Számomra nagyon fontosak karmikusan a kapcsolataim és bennük az érzéseim.

Karmikusan én is kaptam egy-két üveggolyót....

Főleg párkapcsolatban nehéz e kérdés, de minden emberi kapcsolatban is. 

Ne feledjük Ziegler írásást: Az "igazi" mindig az a társ, akivel a leginkább fejlődhetünk egy olyan kapcsolatban amely a védettség és szabadság, közelség és távolság, az odaadás és öntudatosság iránti igényeinket leginkább kielégíti. 

Eszembe jut Feldmár Andris bácsi közelség - távolság, az intimitás határai című remek előadása.....

Mindezek jegyében most nem szeretnék filozofálni és szüttyögni a távolságról, de ha én ezt egy ilyen gyönyörű hasonlattal élve pici üveggolyóként kapom bizony ma már elkezdek gondolkodni rajta - hogy mit kezdek vele. Ha fontos számomra az illető, lehet elteszem - esetleg beteszem a pénztárcámba, táskámba, vagy a zsebembe, még lehet markolgatom is, vagy csak nézegetem. de egy biztos: egyszer visszaadom neki. 

Az üveggolyót egyébként elszoktam veszteni - sok volt gyerekkoromban. 

Ezzel az üveggolyóval sem lenne másképp. Közelítenék.... Vagy Ő....

Ha viszont olyan személytől kapnám, akit másképp szeretek, lehet, hogy meggyűlölném Őt. Azt hiszem dühös lennék rá nagyon. S lehet, hogy akkora erővel rúgnék bele az üveggolyóba, mintha az egy földgömb-labda lenne...... Terápián biztonságos légkörben - megváltozott tudatállapotban tettem már ilyet....  "óriás leszel, csak hunyd le kis szemed" Nos persze mihez képest? Én ott akkor is az voltam... :) Hű micsoda nyilas aszcendensű mondat ez hihi. Viszont milyen érdekes - épp a távolság tesz kicsivé.....Kemény István így valahol ír:

Azt ígérte egyszer egy Attila nevű nagyobb fiú egy Balázs  nevű kisfiúnak, hogy megkapja a távolságot, mint üveggolyót, ha most lehunyja a szemét, és elalszik.És hogy az ígéret elhihetőbb legyen, az anyukája hangján szólt Balázshoz. És hogy a cselt még jobban álcázza, versben. Ezt a verset mindannyian ismerjük: gyerekkorunkban számtalanszor megígérték nekünk is (anyukák, óvó nénik,

nagymamák és apukák is), hogy megkapjuk a távolságot, mint üveggolyót. Ezenkívül még sok mást is ígérget a vers Balázsnak, hogy óriás lesz, tűzoltó, katona és vadakat terelő juhász, hogy legyen kedve elaludni, és szépeket álmodjon. De ezek csak a felnőttek megszokott trükkjei, egy tapasztalt kisgyerek csak mosolyog az ilyesmin, persze, mindig csak ezt mondjátok… na jó, most az egyszer elalszom. Ám a versben csak egy konkrét, valódi ígéret van: a távolság az üveggolyóban.
De mi szüksége van egy ilyen kisgyereknek pont a távolságra? Szabad ilyesmit egyáltalán említeni neki, mielőtt magától is eszébe jut? Nem lehet, hogy egyenesen felelőtlenség? Nem addig boldog, amíg nem gondolkozik ilyeneken? Mert persze izgalmas, vonzó és csodálatos dolog a távolság. De ijesztő, szörnyű, embertelen és közönyös is! A távolság veszélyes. A távolság vágyat olt a lélekbe, de olyan vágyat, amit nem lehet kielégíteni. A végtelenségnek a vágyát, az űrnek a vágyát. Ördögi praktika, csábítás. Megüli a lelket, és nem ereszti. A távolság bele lehet bolondulni. A fiú, aki a verset írta Balázsnak, ezt jól tudta. Talán mindenkinél jobban. Nem sokkal később bele is őrült a távolságba. Túl nagy távolságra került mindentől és mindenkitől, és végül nem bírta ki. Öngyilkossága előtt ilyen sorokat írt:

"Már bimbós gyermek-testemet
szem-maró füstön szárítottam.
Bánat szedi szét eszemet,
ha megtudom, mire jutottam.
És ezt is:
"Ifjúságom, e zöld vadont
szabadnak hittem és öröknek
és most könnyezve hallgatom,
a száraz ágak hogy zörögnek".
Azt hiszem, azt akarta József Attila, hogy a kis Balázs soha ne jusson el a lelki pokolba. Ezért ígérte meg neki az üveggolyót. Talizmánnak a távolság ellen. Megígérte, de nem adta oda. Hiszen neki se volt....Talizmán, hogy... ne nőjön a lelkünkben a távolság a lehetőségek és a vágyak között.

Távolság és vágy együtt: maga az Elérhetetlen. Vannak talizmánok, amik ezt akarják elűzni. Hogy ne ismerjük az elérhetetlenség fájdalmát, ami minden lelki fájdalmak legerősebbike. ...

Láng Róbert pedig egyik magyarázata szerint az apa ekkor erőlteti rá saját vágyait, álmait a fiára...

Erről egyre többet hallani. S újra meg kell említenem itt Novák Péter dalát (Apa véd)

Talán mindaz amiről énekel benne épp a távolsággal védhető, mindazok a lelki - zavarok, ami elől sokunkat nem védett meg sem apánk, sem anyánk, és őket sem... Nekünk kell megvédeni magunkat, és megtanulni a távolságot, amit én a terápián szépen tanulgattam.....   

Barátság 2

Az "empatikus barátság" című múltkori bejegyzésem folytatásaként...

Jegyezném meg  Nem szeretem azt, amikor kiadom a másikat ennyire, de nem bírom ki, hogy ne osszam meg Shilling Péter nekem írt elemzésének egy kicsiny részleteit a nevünk alapján.

Természetesen név nélkül....

Hogyan hatnak rád - az Ő - energiái, akinek határozott az egyénisége?

- Az Ő neve által- egyénisége a külvilág felé kiegyensúlyozott kiváló társad lehet a mindennapi céltudatos tevékenységed során, hiszen nemcsak, hogy számíthatsz rá, hanem ö is óriási erőt meríthet a jelenlétedből anélkül, hogy elszívná az erődet. Azért fontos számodra a vele való kapcsolat, mert ö nagyon hasonlít hozzád, de az egyénisége energiája nem olyan intenzív, mint a tiéd. A jelenléte számodra kiegyensúlyozó, stabilitást és biztonságot jelentő, amire nagy szüksége van a rendkívül intenzív egyéniségednek. 

Hogyan hatnak rád -az Ő- energiái, aki bizonytalan és kétkedő?

- Az Ő neve által - kapcsolatteremtő és érzelemkifejező képessége rendkívül bizonytalan a te folyamatos megerősítésedre van szüksége ahhoz, hogy egyensúlyba kerüljön. A jelenléted nélkül bizonytalan abban hogyan fejezze ki mások felé az érzéseit és hogyan teremtsen kapcsolatot vele. Fél attól, hogy a másik miként reagál majd az érzéseire, ezért időnként nagyon esetlenül fejezi ki magát. Óvatosnak kell lenned vele, mert bizonyos helyzetekben akár téged is elbizonytalaníthat az ő egyensúlytalansága annak ellenére, hogy te magabiztos vagy ezen a területen. Mellette úgy érezheted, mintha az érzelmi magabiztosságod egy részét neki kölcsönöznéd és neked kevesebb lenne belőle. 

Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki teremtő kreativitással rendelkezik?

- Ő neve által - hozzád hasonlóan szintén rendkívüli teremtő erőkkel rendelkezik kiváló alkotó társad lehet a mindennapoknak. Azok az elképzelések, amit megosztotok egymással inspirálóak lehetnek az életetek minden területén. Ö az, aki maximálisan látja és érti mindazt, amit tervezel és amit teszel. Tőle soha nem fogsz becsmérlő szavakat kapni, mert pontosan tudja micsoda erőt kell megmozgatnod annak érdekében, hogy az elképzeléseidet megvalósíthasd. A társasága számodra olyan, mintha földönkívüliek lennétek, akik ugyanarról a bolygóról érkeztek, így egymást könnyen megértitek, de a világtól ritkán kapjátok meg ugyanezt. 

Hogyan hatnak rád auűz Ő energiái, aki a mindennapokban bizonytalan?

- Ő neve által - a gyakorlatias kérdésekben bizonytalan és következetlen óriási szüksége van a te kiegyensúlyozó és biztonságot jelentő erődre. Mivel ö pontosan az ellentétei mindannak, amit az élet gyakorlatias kérdéseiben képviselsz, ezért rendkívül sokat tanulhat tőled. Benne nincs meg az a fegyelem és kitartás, amire szüksége lenne a sikerhez, de a jelenlétedben mégis sokkal magabiztosabbá és kiegyensúlyozottabbá válik ezen a területen. Lehet, hogy időnként az őrületbe kerget téged a szétszórtságával, de melletted képes magára találni és sokkal stabilabbnak maradni a hétköznapokban. Azonban óvatosnak kell lenned vele, mert amikor erőt kölcsönzöl neki ezen a területen, akkor könnyen lehet, hogy te magad is bizonytalanná válsz mellette. 

Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki túlságosan előítéletes?

- Ő neve által - a tapasztalatait csupán elméletben szerzi meg, de fél a valós életben is kipróbálni magát melletted képessé válhat arra, hogy felismerje a különbséget a saját előítéletei és a valós tapasztalatai között. Mivel ő fél az élet valós tapasztalataiban elmélyülve saját képet kialakítani a világról, ezért folyton mások tapasztalataira hagyatkozik, de melletted megtanulhatja elengedni az ezzel kapcsolatos feszültségeit és a saját valódi megéléseit megszerezni az élete legkülönbözőbb területein. Óvatosnak kell lenned vele, mert a benne lévő túlfeszült energia ezen a területen téged is átbillenthet arra az oldalra, ahol inkább az ítéletek, semmint a valódi tapasztalatok uralkodnak. Nem szabad megengedned neki, hogy ő dominálja a kapcsolatotokat. 

Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki nehezen mutatja ki a szeretetét?

-  Neki neve által -  hatalmas gondot okoz, hogy megossza a benne lévő szeretetet hatalmas erőt és magabiztosságot meríthet belőled ezen a területen. Mivel ő rendkívül bizonytalan az emberekkel kapcsolatos gondoskodó ösztöneiben, ezért a te társaságodban ő is megélheti, hogy milyen adni és kapni. Óvatosnak kell azonban lenned vele, mert amikor erőt kölcsönzöl neki, akkor te magad is úgy érezheted, hogy elbizonytalanodsz, kifogysz az erőből vagy éppen ellenkezőleg nem tudsz elfogadni. Meg kell tanulnia a segítségeddel, de önállóan felfedezni a saját gondoskodó erőforrásait. 

Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki sokszor kéretlenül akar segíteni?

- Ő (név) hajlamos kéretlenül is tanácsokat osztogatni másoknak és ráerőltetni a segítséget másokra rengeteget tanulhat tőled, hiszen te rendkívül magas szinten uralod ezt az energiát, ami számára rendkívüli módon túlterhelt. Te példakép és mester lehetsz számára, ha hajlandó alázatosan tanulni tőled és nem akarja mindenáron rád erőltetni a saját véleményét és elképzeléseit. Ügyelned kell rá, hogy ne engedd, hogy uralni próbálja a kapcsolatotokat ezen a területen, mert a túlfeszített energiáinak köszönhetően téged is szélsőséges irányba billenthet el, ami konfliktust és csatározást szülhet közöttetek! 

Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki tudatosan tűz maga elé célokat?

- Ő - neve által - rendkívüli belső tűzzel és óriási lelkesedéssel rendelkezik óriási erőt adhat neked a céljaid eléréséhez anélkül, hogy képes lennél lemeríteni vagy elbizonytalanítani őt. Mellette te magad is hatalmas erőt kezdesz érezni magadban és sokkal tisztábban láthatod, hogy képes vagy elérni mindazt, amit terveztél. Példaképed és igazi tanító mestered ő a célok megvalósításának tekintetében, akit érdemes figyelned és követned, mert megtaníthat rá hogyan aknázhatod ki a saját belső erőforrásaidat és építheted fel a céljaid eléréséhez szükséges bátorságot magadban. 

Hogyan hatnak rád az Ő energiái, aki óriási erővel szolgál másokat?

- Ő -  rendkívül magas értékek mentén szolgál a világban óriási erőt adhat neked. Ö igazi példakép lehet az életedben, aki hozzád hasonló alázattal fordul a világ felé, de még intenzívebb energiákat hoz működésbe, amivel emberek tömegeinek képes óriási segítséget nyújtani. Amikor a társaságában vagy érzed, hogy szinte izzik körülötte a levegő és ebből az erőből neked is jut bőven. Amikor mellette vagy te is sokkal intenzívebbnek érzed magadban a szolgálatkészséget és sokkal magasabb szinten tudod képviselni az önzetlen érdekeidet.

Empatikus barátság 1

Tudom magamról, hogy rendkívül érzékeny lény vagyok. Sok minden lejön egy másik ember - mozgásának? - és jelenlétének figyelésekor.. De amikor belenézek a másik szemébe és el kezd fájni a "szívem" erősen - szó szerint, az nagyon megrázó élmény. Sokat olvastam régebben a tükörneuron-rendszer elméletéről, az empátiáról, de ilyen élmények után újra elő kell venni a témát. .... 

Nem tudom igazán azt, hogy ilyenkor mennyire borulnak fel a határok, hogy a saját fájdalmam mennyire van benne, vagy csak az övét érzem-e ennyire, netán mindkettőnké erősödik fel bennem, de azt tudom, ha már ennyire érzem, az nem véletlen és talán annak is a jele, hogy ha mindketten tudatosak vagyunk akkor gyógyítani is képesek vagyunk  e  fájdalmat. Ahogy meg is egyeztünk "egymásét". 

2012 óta figyelembe került a Ho'oponopono Hawaii módszer megléte és épp napokban vettem meg a könyvet. Még nem olvastam, kezembe se vettem, de azt hiszem itt az ideje. Mindezzel úgy gondolom összefügg. 

A tükörneuronok azt hiszem túlságosan is életre keltek. hihi.

Gondolkodtam azon, hogy a humanista ember egyik fő vágya és feladata a szenvedés és a fájdalom csökkentése, illetve megszüntetésére való törekvése, de ez az élmény mindkét fogalmat átformálja az agyamban, új jelentéstartalmat kaptak.

Autizmusom ellentétéből fakadó normálistól pozitív irányú eltérésem pedig azt mutatja nekem, ahogy egóm gyarapodik, sokasodik, szaporodik, erősödik, fokozódik, nő, bővül és hízik, hogy végre nem a fogyatékosságom mutatkozik meg. Viszont ebből maradéktalan és tökéletes egészséget, életenergiát, életerőt, energiát, fittséget, jólétet, tetterőt, vitalitást lehetne nyerni, és/vagy nyeretni a gyógyítással. 

Mintha épp ez lenne a cél és a feladat. Karmikusan is. 

Hogy hogyan transzformáljam örömmé, nyitottsággá és életkedvvé ezt a fájdalmat azt még nem tudom, de talán épp a Ho'oponopono módszerének segítségével lehetne.

Ami nagyon érdekes számomra épp ez az ember az, akit úgy tudtam magamhoz ölelni illetve hozzábújva megnyílni előtte az ölelésben amit még nem tapasztaltam senkivel. És Ő fogadta. Sőt nagyrészt viszonozta is. Nem tudom milyen "energia-csere" történt ekkor, de azt hiszem egy életre meghatározó volt számomra ez az élmény is, épp úgy, mint egy-két "visszanézés" is egymásra egy-két empatikus helyzetben.

Mély és megrendítő barátság ez a javából, amit nem kéne az eddigi tapasztalatok alapján elcseszni. Tudatosan, konstruktív megoldásokkal teli dolgokkal kell építeni, mert óriási potenciál van benne.   

Mi jár a fejemben?

Ahányszor eszembe jut, hogy ide kellene írjak, mindig megnézem az előző bejegyzésem, mert annyi víz folyik le a Dunán, hogy nem emlékeszem, csak arra, hogy legtöbbször egy-egy álom után írok.

Mostanában valahogy viszonylagos egyensúly van - álmodok érdekeseket és hülyeségeket is, de miután ki kelek az ágyból (matracból) és megteszem az első lépéseket a hangulatuk és a képek szertefoszlanak a feledés homályába. Hál Istennek. hihi.

Hogy mi van velem mostanában? Sok minden történt. Jött hozzánk egy új kolléga július végén, akivel kialakult egy jó barátságnak mondható kapcsolat. Meghatározó lett a hétköznapokban. 

A párommal változatlanul jól megvagyunk, de valahogy kevésnek bizonyul az együttlét. Olyannak érzem vele, mintha egy ötven éves jó házasságban élnénk, együtt és még is külön.... Viszont érzelmileg nagyon nagy biztonságot adunk egymásnak. Öt és fél éve. 

Ami most kicsit aggaszt az leginkább a november - december. Rengeteg munkával és energiával fog telni.

Van sok mínusz órám a márciustól kezdődött vírus helyzet miatt. Ami számomra azért egész jól telt, sokat voltam otthon. Viszont most le kell nullázzam magam, ami azt jelenti minden másnap dolgozni fogok, igaz én vállaltam, de tudom nagyon fárasztó lesz.

Érzelmileg augusztusban voltam a toppon. Most kicsit leamortizálódtam. Tudom is honnan determinálódik. Erről inkább nem írnék, pedig lehet pont erről kéne. Sőt... több. mint valószínű....

Történt egy helyzet - ami teljesen lerombolt és egyben megváltoztatott. Azóta nem jövök helyre.

Igyekeztem cognitive megvizsgálni, ahogy a terapeutámtól tanultam, de valójában csak az Ő válaszait és kérdéseit hallottam magamban, és ahogy nála sem vele sem, magamban sem jutottam sehova. 

Viszont a viselkedésemen is érzem, látom, hogy ahogy az érzelmeim megváltoztak én is. 

Megint távolságtartóbb lettem. Pusztán önvédelemből. 

Látom magam augusztusban és látom magam most. Na igen nyár és ősz. Kíváncsi leszek a télre,

Nem hiszem, hogy meleg szeretetteli kandallós karácsonyunk lesz. - 

De legalább a szilveszter talán egy kicsit lazább lesz. 

Két kemény hónap még. 

S hogy mi jár a fejemben?

Van egy Tarot lap. A VI-os - a Szeretők lapja.

Gerb B. Ziegler könyvében ahogy olvasható e lap értelmezésénél leírja az árnyoldalát a lapnak. Nem idézem ide az egészet - de csodásan leírja azt, ahogy érzem magam mostanában: 

.... A gyerekkori sérülések miatt "melyek beégtek a lelkünkbe és mindent elkövetünk, hogy az elhagyatottság, visszautasítottság, megalázottság, elhanyagoltság érzését soha többé ne kelljen megtapasztalnunk. A fájdalmak megismétlődésétől való félelem ketrecbe zárja - vágyódásunkat Egyre jobban elfojtjuk, elnyomjuk, figyelmen kívül hagyjuk, letagadjuk .. az impulzusokat. ... függetlenséggel álcázott távolságtartásba menekülünk. - lemondva a szerelemről és az igazi életről. 

Ál-biztonságba menekülünk, elkerülve így azokat a valódi, mély és beteljesítő találkozásokat, melyek ragyogást, intenzitást és értelmet adnak életünknek - régi séróüléseink és védekezési taktikáink rabszolgái maradunk, ezért pedig elevenségünk, életörömünk és szerelemeink nagy részének elvesztésével fizetünk." Te jó ég, mennyire így van!!!! 

Találtam egy dalt a "jutyobon" István Sky-tól - a Gyere gyere gyógyulj címűt a napokban.., 

https://youtu.be/EFYbGAuEcK0   Annyira szép. Annyira jó. Gyönyörű...

Annyira a belső szerepszemélyiségem dala. Hiszen tudom, hogy gyógyító vagyok. Már kezdem hinni is -- és igen vágyom erre.... 

Igen ezt jelenti A Szeretők lapja számomra...  - örömmel belevetni magam az életbe.... 

"...mindannyian szeretnénk kiteljesedni és a bennünk lévő lehetőségeknek szabad utat engedni, mindannyian szeretnénk megtanulni szeretni!" Írja Ziegler.

Évtizedek óta vágyok gyógyítani és gyógyulni.... kiteljesedni és igazán szerelmesnek lenni..... 

"Stephanie Ortigue, az amerikai Syracuse Egyetem professzorának tanulmánya úttörő volt 2010-ben, amikor egy teljesen új módszerrel kereste a választ arra a kérdésre, hogy „Mi a szerelem?”. Ez volt az első kutatás, amely többek között kimutatta, hogy a szerelemnek közvetlen hatása van az agyunkra. A tanulmány többek között rávilágított arra, hogy a szerelem az agy intellektuális részét befolyásolja és azonos eufórikus érzéseket kelt, mint például kokain fogyasztás. A tanulmány arra is rámutatott, hogy ahhoz, hogy beleszeressünk valakibe, akár a másodperc ötöde is elegendő idő. A szerelem valójában egy, az agyban lejátszódó kémiai reakció, hiszen megélése során egyszerre 12 különböző anyag (például dopamin, adrenalin és oxitocin) szabadul fel az agyunkban, amelyek eufórikus állapotot eredményeznek, és ezért nagy hatással vannak az egyéb kognitív tulajdonságainkra is, mint például az önmagunkról alkotott képünkre. A szerelem agyi funkciókra való nagy hatása segíteni tudja a kutatók és pszichológusok munkáját olyan téren is, hogy megértsék, pontosan milyen folyamatok játszódnak le bennünk, amikor összetörték a szívünket, milyen hatása van az érzelmi stressznek, depressziónak és szerelmi bánatnak, amit ilyenkor átélünk. 

Az agyunk vagy a szívünk lesz szerelmes? Hogy mi a szerelem és hogyan vélekednek róla azok, akik a karrierjüket arra szentelték, hogy kutassák? Zick Tubin, szociálpszichológus az igaz szerelmet a következő három pont szerint határozta meg: vonzalom, törődés, bizalom. Mindemellett valószínűleg arra a kérdésre, hogy mi is a szerelem, annyi definíció közül választhatunk, ahány ember a Földön él. Egy kérdés azonban nagyon foglalkoztatja a tudósokat, mégpedig, hogy vajon a szerelem biológiai eredetű vagy kulturális. Megállapításaik szerint a szerelem biológiai vágyak és kulturális folyamatok kombinációja, hiszen általános és nemzetiségeken átívelő. Mindezek ellenére, természetesen a szerelem kimutatása a világon mindenhol más és más, attól függően, hogy milyen faktorok játszanak benne szerepet, például a szokások, a nevelés vagy az életmód is változtathat rajta. Egy azonban mindenhol azonos, mégpedig az érzés, ami két embert összeköt." (By Elittárs szerkesztősége)

Nos Azt hiszem kötődni vágyom igazán....

Ha lenne lehetőségem vennék kokaint :D 

Végre normális ember lehetnék. :)

De függő lennék... tudom... 

  

 

 

  

   

     

Mostani éjszakai álmaimról 1.

Az utóbbi időben, a koronavírus-járvány idején annyira jól tudtam aludni, hogy valahogy nem emlékeztem az álmaimra. Amióta újra elkezdtem dolgozni, megint meg-meg maradnak kisebb részletek az emlékeimben, amiket kisebb falatokban emésztgetek. Az utóbbi napokban visszatérő jelenségekre lettem figyelmes. Visszatérő motívum valamiért mostanában a kiskoromban elszenvedett dolgaim, amit az öcsém "betegsége" miatt kellett átélnem nekem is és a családomnak is. Újra látom tönkremenni anyámat és újra látom, amiket kicsiként csinált - amik miatt neheztelek rá még mindig. Szépen kifejezi a magyar nyelv a haragot, neheztelés. S a düh is jelen van ezeknél, aminek energiája bele van rekedve a tehetetlenség erejébe ezáltal egy irányát vesztett energia ez, ami belül rombolja a belsőmet. Több jelenet illetve rég megtörtént szituációk hozzák ezt fel belőlem.
Nem csak az öcsém, hanem a viselkedése, s legfőképp a családra gyakorolt hatása ami sújtó.

S nem értem, hogy ezek most miért jönnek fel, s miért visszatérő álmokként.

Bennem a kettősséget hozva: Szeretem, csalódok benne - megölném legszívesebben - és egyben megbocsátok Neki egyszerre - ezek nagyon nagy erők és így együtt szinte elviselhetetlenek.

Egy szerencsém van, hogy sem az álmokba, sem az érzésekbe nem ragadok mostanában bele, vagyis túl teszem magam, ébredések után pár perccel és máris az aktuális dolgaimra tudok koncentrálni.
Viszont az utóbbi napokban mindennaposak voltak ezek.
Vagyis tudat-alatt még mindig ezek foglalkoztatnak.

Az utóbbi bejegyzéseim óta igyekszem a tudatomba hívni mindazokat, amiket előhív a tudatalattim.
Igyekszem tudatosítani a dolgaimat. És leginkább az érzéseimet megfogalmazni magamnak, kisebb-nagyobb sikerrel.

Jelen esetben kb. úgy fogalmaznám meg - hogy mi is történik - miközben megélem anyám érzéseit követve őt, a testvéri harccal keverve - Egyszerre vagyok az öcsém anyja és apja és testvére - átélem azt, amivel nem tudok mit kezdeni. Szerepek keverednek és cserélődnek miközben érzésvilágom alapjaiban meghatározott világokat mutat. Gondoltam rá, hogy le kéne festeni, amolyan pacákban kifejezni, de egyenlőre itt leírni és megfogalmazni is nagy munka.

Érdekes terápiás környezetben valahogy még sosem jött elő, így igazán. Amennyi előjött leginkább a megfogalmazhatatlanságig és ezáltal is a meg nem értettségig jutott el..... ami még elviselhetetlenné tette számomra az érzéseket. Sosem beszéltem ezekről senkinek. Egyedül voltam/vagyok ezzel a traumámmal is.

  

Még mindig a belső tartalmakról

Nem is tudom mennyi idő telt el az utolsó bejegyzés óta. Amióta koronavírus járvány van azóta csak úgy mennek a napok. Néha azt se tudom milyen nap van épp, ha nem dolgozom. Mert-hát hiába látszat-karantén-szerűség, amit a kormány is elvár azért a szállón kell lenni. Nem is baj, megőrülnék itthon.
Na de térjünk vissza kicsit az előző poszthoz. Ott arról írtam, hogy van valami ami nem hagy nyugodni, Persze Shilling Péterhez nem jutottam el, ahogy a végén írtam, viszont az a nagy helyzet, hogy azóta is igen furcsán működöm. Hogyan is fogalmazzam meg? Valahogy nem akarok tudatomnál lenni. Minden reggel, amikor felkelek azzal a gondolattal alszom vissza, jaj, már megint a tudatomnál vagyok. Legtöbbször vissza is alszom, délutánig. Tudom, hogy ez nem jó, de amikor a párom kezd el kiselőadást tartani, hogy kezd Ő is besokallni miattam, akkor úgy elgondolkodom, mi a fene van is velem? S ez így van jól....

A motiválatlanság kismiska ahhoz képest, amit átélek. Nem, nem fogom a depresszióra, pedig biztos, hogy jelen van, vagy hogy abból adódik. Szembe kell nézzek a belső űrrel, ahol a mélyen fekvő elhagyatottság, elutasítás, magány, elszigetelődés, eltévedés vagy a másság érzése rejtőzik.
A párom leginkább abban szeretne motiválni, hogy csak egy kicsit összpontosítsak a külsődleges energiákra, de tudom, hogy ez azt jelentené, hogy a belső üresség érzésemtől elvonódjon a figyelmem. befelé kellene fordítanom a figyelmemet, tudatosítani a belső tartalmakat.
Azáltal, hogy megtudom mi zajlik, mi húzódik a "sötétben" vagy az "árnyékban" megvilágítom és felosztom a sötétséget. Mindössze hajlandónak kell lennem arra, hogy körülnézzek, minden apró részletre odavilágítsak, tudatosítsam a félelmeimet, és hogy az mennyire tartsa ellenőrzés alatt az életem.

Kulcsfontosságú, hogy meghalljam és megértsem a belső fájdalmamat (a sérült belső gyermeket), nem beleragadva ezen állapotba. Na ez a legnehezebb. Idáig mindig eljutok. DE azt, hogy eljussak oda, hogy ön-elfogadással, szeretettel, együttérzéssel a megbocsátással stb. egyensúly és egység szívközpontú energiái felé mozduljak valahogy nem teszem. A saját rezgésszintemet az ego félelem - és elkülönülésalapú energiából eltolni valahogy már nem tudom.
Igen, látom pl. hogy ott sír, sőt zokog a belső gyermek - de már annyiszor láttam ezt, hogy már érzéketlen vagyok vele szemben. Sajnos úgy viselkedek vele, ahogy a zsarolókkal szoktam, betagadva és hajlíthatatlan módon otthagyva őt a kakiban. Pedig tudom, hogy most nem zsarol, nem hisztizik, hanem gyászol. Tiszta szívéből zokog. És én nem nyújtom felé semmilyen szinten a figyelmem. Sőt rácsukom az ajtót.... Nem akarok róla tudomást szerezni sem. A szívemet csukom el előle... a létező összes szeretetemet. Pont most, amikor tudatosodott benne is és bennem is, hogy valójában gyászol....

A párom ma épp A Good Will Hunting cimű film egyik részéről mesélt nekem egy kis részletet - bennem pedig az játszódott le, biztos csak azért, mert azt gondolja én még sosem éltem át valamit.....
Hát dehogynem. Sőt..... De nem akarok vele foglalkozni. S minél inkább nem, annál inkább erősebben jelen van, jelen vannak bennem. Csak épp elzárva, és én magam is az egóm is el akarja rejteni..... Mert tudom, hogy ezeket a belső tartalmakat terapeuta nélkül nem is ajánlatos feldolgozni.... És mert nem vagyok hajlandó újra élni, újra érezni. Inkább tudatosan kizárom - vagyis be magamba..... Nem akarok tudni róla.
S ez a lehető legrosszabb., amit tehetek.
Sajnos.